|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben - legalábbis a kutyatörténelemben - egyedülálló dolgot művelt. Jenő bácsi hosszú ideig törzsvendég volt a háború előtti New York kávéházban, minden délben ott ebédelt. Megállapodott a főszakáccsal, hogy amíg ő ebédel, a kutya is megkapja a maga adagját, és ő ezért havonta bizonyos összeget fizet: Néhány napi idomítás után, amikor az író leült ebédelni, a kutya automatikusan ment a konyhára a maga kis ebédkéjét elfogyasztani. Néhány hét múltán Jenő bácsi összeveszett az egyik pincérrel, ezért kimaradt az étteremből, és ezt követően a közeli Kulacsba járt ebédelni, ahol a kutya ebédje ügyében ugyanúgy megállapodott a főszakáccsal. Két hónap múlva azonban Kálmán Jenőt megállította az utcán a New York főszakácsa, és rátámadt:
- Hallja, Jenő úr! Szép alak maga, két hónapja nem fizeti a kutya ebédjét.
Jenő csodálkozva válaszolt:
- De hiszen én már két hónapja nem járok magukhoz ebédelni.
- Az lehet, hogy maga nem jár - mondta erre a szakács -, de a kutya igen!
Kálmán Jenő azonnal rájött, mi történt. A haspók kutya, nem törődvén azzal, hogy gazdája kimaradt a New Yorkból, ott is megebédelt, hiszen ő nem veszett össze senkivel. Ez a kutya volt az első a világon, amelyik adósságot csinált. Mit mást tehetett volna a gazdája, rendezte a számláját.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | A legtöbb adomát a "nagy nemzedék" színészeiről jegyezték fel:
Somlay Artúr fiatal korában sokat foglalkozott szociológiai tanulmányokkal. Egyszer szakszerű kiselőadást tartott Mály Gerőnek a tőke és a munka egymáshoz való viszonyáról. Mály azonban már az alapoknál elakadt, ezért érzékletesebb magyarázatra volt szükség.
- Nem tudod mi a tőke és a munka? - kérdezte Somlay türelmesen. - Hát mondjuk, kölcsön adsz nekem 20 pengőt. Ez a tőke. Aztán ugye vissza akarod tőlem szerezni. Ez a munka.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | A meggazdagodás titka az élelmesség:
A milliomos Rotschild bankárról mesélték, hogy gyerekkorában egyik rokonától kapott egy dollárt.
- Mit kell ilyenkor mondani? - szólt rá figyelmeztetően az édesanyja.
- Hogy, kérek még egyet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A Bibliában leírtakkal kapcsolatban már sok zavarba ejtő kérdést tettek fel a logikai alapon gondolkodók. Szent Ágostontól egyszer megkérdezték, hogy: "Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot?" Szegény nem tudott rá válaszolni, ezért ezzel a tréfával ütötte el a dolgot: "Elkészítette a poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Egyik hazai körútján Caruso néhány ezer lírát utaltatott át magának egy kisváros postahivatalába. Amikor a címére érkezett pénzért jelentkezett, az akkurátus postamester sehogy sem volt megelégedve az énekes személyi igazolványaival. Caruso már egész halom aktát teregetett elé, ám a postás csak rázta a fejét:
- Drága uram, értse meg a helyzetet... Nem néhány garasról szó... Ez több, mint háromezer líra... Honnan tudjam, hogy ön tényleg Enrico Caruso, az ismert tenorista... És ha mégsem az, akkor tönkre vagyok téve...
Caruso felvágta bikafejét.
- Nyissa ki a fülét, kedvesem... Talán sikerül bebizonyítanom.
Azzal kieresztette a hangját, és elénekelte legkedveltebb nápolyi románcát. A produkció közepére már jókora tömeg sereglett a posta köré, és hatalmas tapssal pecsételték meg Caruso személy-azonosságát.
- Megkaphatom végre a pénzemet? - kérdezte a tenorista.
- Signor Caruso - rebegte bűnbánóan a postamester. - Én egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ön az, akinek mondja magát. De túl nagy volt a kísértés, hogy elszalasszak egy ilyen kivételes alkalmat, amikor ingyen hallgathatom meg a világ legszebb tenorhangját!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Amerika évente visszatérő nagy beszédtémája az adóbevallás. A sokrovatú íveket nem gyerek-játék szabályosan kitölteni, hát még úgy, hogy a végeredmény a bevallónak kedvezzen. Egy oklahomai fiatalember kiváló módszert ajánlott a Coronet című lap munkatársának:
- Én mindig hátulról kezdem. Az adóív utolsó rovatába beírom azt az összeget, amit hajlandó vagyok fizetni. Innét aztán visszafelé haladok.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Molnár Ferenc jókedvű társaságban vacsorázott egy óbudai kertvendéglőben. Egy pimasz kis-csirke állandóan ott lábatlankodott az asztaluk körül. Mohóságában még a cipők orrára is rákoppintott egy-egy oda pottyant morzsáért. Molnár egy darabig nézte, majd rászólt.
- Hess innen, mert megrendellek...!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | XV. Lajos, ha szeszélye úgy hozta, érdeklődésével tüntette ki az egyszerű népet. Éppen vadá-szaton volt fényes kíséretével, amikor szembetalálkozott egy paraszttal, aki egy gyalulatlan fakoporsót cipelt a vállán. A király megállította:
- Hova viszed azt a koporsót?
- A szomszéd faluba.
- Kinek?
- Egy halottnak.
- Férfi vagy nő?
- Férfi.
- S miben halt meg?
- Éhezésben.
A királyi párbeszéd ezzel befejeződött.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Egy kolostor apácái küldöttséget menesztettek a pápához, hogy engedélyt szerezzenek a gyón-tatáshoz. Méltatlannak tartották, hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be. Jobban szerettek volna a főnöknőjüknek gyónni. A pápa meghallgatta kérésüket, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap, ugyanígy bezárva hozzátok vissza.
Az apácák engedelmesen hazamentek. Otthon aztán elkezdték nézegetni, forgatni a dobozt, és - nem tudva legyőzni kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár repült ki belőle.
Másnap az apácák rettegve jelentették a pápának a balesetet. Az egyházfő azonban nem haragudott rájuk, csak mosolyogva megjegyezte:
- Így most megmutatkozott a gyarlóságotok. Ugyanígy tennétek a gyónással is. Nem tudnátok megőrizni a rátok bízott titkot, hanem továbbadnátok.
Ezért apácák ma sem gyóntathatnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
