|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Csók István, a XX. század elejének neves festőművésze egyszer a Duna-parton sétált, s meglátott egy nyurga alakot, aki a túloldali hegyeket pingálta vászonra. Csók elindult felé, és érdeklődéssel kérdezte:
- Mit fest, kollega?
A másik bosszúsan morgott:
- Semmi kollega!
Csók közelebb ment, megnézte a festményt, és azt mondta:
- Pardon! Tényleg nem kollega!
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Giotto neve már ismertté vált, VIII. Bonifác elküldte egyik udvaroncát, hogy nézze meg miféle ember a híres festő, mert rendelni szeretne tőle. Az udvaronc elindult, de mielőtt Giottóhoz ment volna, több más művészt is felkeresett, és rajzokat kért tőlük a pápa részére. Aztán elment Giottóhoz is, akit épp munka közben talált. Előadta a pápa terveit, majd egy rajzot kért a festőtől. Giotto, aki szerette a tréfát, fogott egy papírt, aztán karját oldalához szorítva - mintha körző lenne - a kezében tartott vörös festékbe mártott ecsettel kört rajzolt. Aztán nevetve a küldönchöz fordult:
- Íme, itt a rajz.
Az udvaronc látta, hogy tréfát űznek vele, s megkérdezte.
- Kapok más rajzot is ezen kívül?
- Elég ez az egy, még sok is! - hangzott a válasz. - Vigye el a gazdájának, majd meglátjuk, mit
szól hozzá.
A küldönc elégedetlenül távozott. Visszaérkezve bemutatta a pápának a rajzokat, majd elővette Giotto körét, és elmesélte, hogy miféle "körzővel" rajzolta a festő. A pápa és művészeti tanácsadói nagy megrökönyödéssel nézték a szabad kézzel rajzolt szabályos kört, és egyből nyilvánvalóvá vált számukra, hogy milyen nagy festővel van dolguk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | A korrupció egyidős az emberiséggel:
1573-ban Báthory Zsigmond kancellárja rávette a fejedelmet, hogy adóztassa meg a szász papokat. A felháborodott papok hiába hivatkoztak régi kiváltságaikra, a kancellár nem akarta elolvasni az írásokat. Azt mondta, hogy fáj a szeme.
A szász papok tüstént megtalálták a szembaj orvosságát. Nyolcvan aranyforintot küldtek a kancellárnak, aki így felelt:
- Nagytiszteletű uraim, most már jól látok. Olyan kitűnő irataik vannak, hogy maga a fejedelem sem tehet ellenük semmit.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Egy török kereskedő elvesztette erszényét, benne 200 arannyal. Ezért kikiáltó útján kihirdette, hogy az összeg felét a megtalálónak adja jutalomként. Az erszényt egy szegény ember találta meg. Mivel a Korán tolvajnak minősíti azt, aki a talált jószágot nem szolgáltatja vissza gazdájának, szólt a kikiáltónak, hogy az erszény nála van. Megörült a kereskedő a hírnek, és nyomban felkereste a szegény embert. De már bánta nagylelkű ajánlatát. Mivel igen csak kapzsi volt, egész úton azon járt az esze, hogy miként bújhatna ki az ígérete alól. Végül hazugsághoz folyamodott. Azt állította, hogy a 200 aranyon kívül egy értékes ékszer is volt az erszényben, s azt is visszakövetelte. A szegény ember a prófétát hívta tanúnak, hogy ékszer nem volt az erszényben. Elmentek a kádihoz, aki nem nevezte ugyan tolvajnak a szegény embert, de mivel úgy tűnt, hogy az ő gondatlanságából tűnt el az ékszer, úgy ítélkezett, hogy a 200 aranyat a kereskedő kárpótlásul teljes egészében megtarthatja.
A becsületes megtalálónak kitűzött jutalomtól megfosztott, és önérzetében sértett ember elment a nagyvezérhez, és elmesélte neki a történetet. A nagyvezér kihallgatta a kereskedőt is, aztán megkérdezte a kikiáltót, hogy mit hirdetett ki. A városi szolga elmondta, hogy ő csak 200 arany elvesztését tette közhírré. Erre a kereskedő azzal védekezett, hogy azért nem szólt az ékszerről, mert úgy gondolta, ha tudatlan ember kezébe kerül, hamar túlad rajta, nem ismerve igazi értékét. A szegény ember viszont váltig esküdözött, hogy csak aranyakat talált az erszényben. Ekkor a nagyvezér a kereskedőt is megeskette, aki továbbra is kitartott amellett, hogy ékszer is volt az erszényben. A nagyvezér gondolkodott egy darabig, majd a következő ítéletet hozta:
- Mivel a kereskedő olyan erszényt veszített el, amelyben a 200 aranyon kívül egy ékszer is volt, nyilvánvaló, hogy a szegény ember nem az ő erszényét találta meg. Ezért a kereskedő hirdesse ki újra, hogy mit veszített el, hátha akad valaki, aki megtalálja. A szegény ember pedig őrizze meg az általa talált erszényt, és ha negyven napig nem jelentkezik érte a gazdája, megtarthatja magának.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Kezdő háziasszonyok gyakran követnek el hibákat. A gasztronómiában a józan ész, a logika nem mindig segít. A közismert filmszínésznőnk, Turay Ida menyecske korában nekiállt lágy tojást főzni. Egy erre a célra szolgáló gusztusos tojástartóban tálalta férjének, aki nyomban nekilátott, hogy feltörje.
- Szívecském! Ez a lágy tojás kemény! - állapította meg.
- Érthetetlen! - dünnyögte Turay. - Hisz több mint egy órán át főztem, hogy biztosan meg-lágyuljon.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Churchill igen találó mondása volt ez is:
- A kutyák felnéznek ránk, a macskák lenéznek minket, míg a disznók egyenrangú társnak
tekintenek bennünket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | A híres amerikai írónő, Dorothy Parker nyilatkozta egyszer:
- Szeretem a martinit, de legfeljebb kettő pohárral. A harmadiktól az asztal, a negyediktől pedig
a házigazda alatt találom magam.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | De Gaulle tábornok és államelnök végigsétál a párizsi utcán. Óriási tömeg veszi körül, tapsolják, éljenzik. Autogramgyűjtők százai rohanják meg. De Gaulle-nak egyszer csak feltűnik egy kisfiú, aki már harmadszor tolja elébe a füzetét. Nagyon meghatódik, és tréfásan kérdi a gyerektől:
- Mondd csak, neked egy aláírás nem elég tőlem?
- Nem! - vágja rá a kölyök. - Ugyanis ötért tudok cserélni egy Alain Delon autogramot.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Hamvas Béla, a nehéz sorsú, egész életében üldözött ezoterikus szakírónk egy elkeseredett pillanatában ezt mondta Istennek:
- Lehet hogy te elhagytál engem, de én nem hagylak el téged!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Lajos, Bajorország fejedelme országa legvitézebb embereit választotta a testőrségébe. Jelent-kezett nála négy harcos, és kérték felvételüket ebbe a válogatott csapatba. Vitézségük bizonyságul sebhelyeiket mutogatták, melyek egész testüket beborították.
- Elhiszem, hogy vitézek vagytok - mondta fejedelem -, de inkább szeretném magam körül látni azokat katonákat, akiktől e sebeket kaptátok, mert ők nálatok is vitézebbek.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
