|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Köztudott, hogy minden politikai karrier mögött egy asszony áll a háttérben:
Hillary és Bill Clinton sétakocsikázásra indulnak, s útközben megállnak tankolni. Hillary kiszáll a kocsiból, összecsókolózik a kutassal, és hosszan elbeszélget vele tankolás közben. Amikor visszaül, Clinton megkérdezi tőle, hogy honnan ismeri a kutast.
- Tudod, még jóval azelőtt hogy megismertelek, jártam vele egy ideig.
- Nagy szerencséd van, hogy nem alakult komolyabban a dolog, mert akkor most egy
benzinkutas felesége lennél.
- Nagy tévedés! - feleli Hillary. - Mert akkor most ez a kutas lenne az Egyesült Államok
elnöke.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | A híres tragikának meghalt a férje. Mivel egy kisvárosban ez jelentős esemény, a temetésen mindenki ott volt, aki számít. Másnap az utcán egy járókelő így kondoleál a művésznőnek:
- Láttam tegnap a ravatalozónál. Igazán megható, hogy mennyire megrendítette a férje halála!
- Az semmi! - feleli a színésznő. - A sírnál látott volna!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Teller Edétől, a hidrogénbomba atyjától származik ez az aforizma:
- A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Oscar Wilde szerint: "Nincs ami jobban tönkretehetne egy románcot, mint a nő humorérzéke."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Egyszer Torquato Tassót társaságban rágalmazta valaki. A jelen levő Tasso hallgatott, s mindenki csodálkozott a magatartásán.
- Ez a Tasso bolond, hogy ilyenkor nem szólal meg - fakadt ki valaki.
- Csodálkozik uram - mondta a híres olasz költő. - Egy bolond nem tudna hallgatni akkor,
amikor rágalmazzák.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | A földönkívüliek életet sem "fenékig tejföl". Nekik is vannak problémáik, esendő emberi meg-nyilvánulásaik. Egy kontakt, aki a "kis szürkékkel" áll kapcsolatban így számolt be a magánéletük-ről: Láttam, amint egy idősebb lény a gyermekei szobájába lépve hasra esett. A gyerekek jót nevettek rajta. Más alkalommal veszekedést hallottam. Egy "kis szürke" feleség ordított a férjével. Féltékeny volt rá a földi nők miatt, mert elrabolják, és közben tapogatják őket.
A vicces jelenetek, kínos incidensek tehát magasabb fejlettségi szinten is előfordulnak, de ezeket igyekeznek takargatni előlünk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | A ház úrnője megkéri vendégét, a híres pszichiátert, árulja el, miként tudja eldönteni, hogy az elébe kerülő ember normális-e, vagy sem.
- Semmi sem egyszerűbb, asszonyom. Felteszek neki egy olyan kérdést, amelynek a meg-válaszolása normális ember számára semmi gondot nem jelent. Például, mint ismeretes Cook kapitány három világkörüli úton vett részt, és egyik útján életét vesztette. Nos hányadikon?
Egy darabig eltűnődik ezen a ház úrnője, majd bosszús fintorral válaszolja:
- Sosem voltam erős történelemből.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Egy kölni fogadós nagy tepsiben sütötte a pecsenyét. Betért a fogadóba Till Eulenspiegel, és amikor megérezte a pompás pecsenyeillatot, közelebb ment, és a tepsi fölé hajolva nagyokat szip-pantott. A kapzsi fogadós fizetséget követelt az illatért. Till Eulenspiegel azonban méltánytalannak találta a követelést, ezért a következő módon fizetett: Elővett egy tallért, odakoccintotta az asztalhoz, majd megkérdezte a kocsmárostól:
- Fogadós úr, hallja a pénz csengését?
- Persze, hogy hallom -, szólt a válasz.
Erre Till Eulenspiegel eltette a pénzt, majd nevetve mondta:
- Nos, a tallér csengésével kifizetettem a pecsenye illatát.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Csók István, a XX. század elejének neves festőművésze egyszer a Duna-parton sétált, s meglátott egy nyurga alakot, aki a túloldali hegyeket pingálta vászonra. Csók elindult felé, és érdeklődéssel kérdezte:
- Mit fest, kollega?
A másik bosszúsan morgott:
- Semmi kollega!
Csók közelebb ment, megnézte a festményt, és azt mondta:
- Pardon! Tényleg nem kollega!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | IV. Henrik francia király hosszasan beszélgetett az udvarába küldött spanyol követtel. Arról folyt a diskurzus, hogy valójában kik irányítják az országot: az uralkodó, vagy a tisztségviselők. Amikor a követ az uralkodó végső döntési lehetőségét említette, a király szellemes bemutatót tartott neki, hogy minek alapján kell felelős döntéseket hoznia. Először Villeroi-t hivatta, s így szólt hozzá:
- Kérem, nézze meg ezt az oszlopot, nemsokára kidől!
A miniszter rá sem nézett az oszlopra, hanem tüstént rendelkezett:
- Meg kell erősíteni, nyomban kiadom a parancsot.
Aztán a király Jeannin-t hivatta, és ugyanazt mondta neki, de más választ kapott:
- Elejét kell vennünk annak, hogy az oszlop kidőljön.
Végül hivatta Sully-t, aki ránézett az oszlopra, s így szólt:
- Ugyan hová gondol felséged! Mi már rég kidőltünk az élők sorából, amikor ez az oszlop még állni fog!
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
