|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Csortos Gyula, a II. világháború előtti magyar filmgyártás legendás színésze legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, miután leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a főpincér:
- Művész úr! Elnézést, ez az asztal foglalt.
- Akkor vigyék el! - mondta a színész, és nem mozdult helyéről.
Kedvenc csemegéje volt a rák. Megrendelte. De - mint ismeretes - a rák ollója a java, a többi nem ér semmit. Megérkezett a rák, de egyik ollója hiányzott. Csortos hívta a pincért, és szótlanul rámu-tatott az olló helyére. A pincér dadogni kezdett:
- Igen... látom, művész úr, vagyis... nem látom, mert hiányzik. Igen, határozottan hiányzik az egyik ollója, de mi erről nem tehetünk. Tetszik tudni, ezek a rákok vadállatok, vérengzőek, állandó harcban állnak egymással. Persze... az ollójuk a fő fegyverük, vagyis más fegyverük nincs is... Na már most, a helyzet nyilván az, hogy ez a rák, harc közben - valószínűleg egy nőstényért törhetett ki a küzdelem -, elvesztette az ollóját.
Csortos szótlanul végighallgatta a pincért, majd így szólt:
- Jó. Értem. Akkor hozzák ide nekem a győztest.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Az ókorban a humor nem egy közkedvelt irodalmi műfaj volt, hanem átszőtte a gondolkodó ember mindennapjait. A bölcsek szinte minden mondata, megnyilatkozása mögött valamilyen elgondolkoztató, humoros indíték rejlett.
Ennek a nem mindennapi gondolkodásnak egyik példája Diogenész. Amikor vendégségbe hívták, nem ment el. Azzal indokolta a visszautasítást, hogy egyszer már volt ott, de nem köszönték meg neki.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Teller Edétől, a hidrogénbomba atyjától származik ez az aforizma:
- A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Ki a borvirágot szereti, rossz ivó nem lehet!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Makláry János egyszer meglátogatta kollegáját hétvégi tanyáján, de nem mert belépni a kapun, mert bent egy hatalmas kutya vicsorgott rá fenyegetően.
- Gyere csak nyugodtan - szólt ki a gazda.
- De itt ez a nagy kutya...
- Nem kell félned tőle, ki van herélve...
- Nem is attól félek, hogy megizél, hanem hogy megharap.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Az alkotó ember életének keresztje, hogy a legjobb ötletek lefekvés után jönnek, és felkelés után múlnak el.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Naszreddin Hodzsa nem csak csúnya volt, hanem szegény is. Éles elméjén kívül semmilye sem volt, és ebből becsületes módszerekkel akkoriban sem lehetett megélni. Ennek ellenére egyszer betörtek hozzá. A tolvaj éjszaka surrant be a nyitott ablakon. Naszreddin felébredt, és nevetve szólt a betörőhöz:
- Nem tudom mit találhatsz itt éjjel, amikor én nappal sem találok semmit.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Nehezen kibontakozó tehetség:
Két újgazdag feleség beszélget. Így dicsekszik az egyik:
- Képzeld, vettünk a fiamnak egy szép, márkás zongorát.
- És tud már játszani rajta a gyerek?
- Persze, a tetején szokott gombfocizni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | A földönkívüliek életet sem "fenékig tejföl". Nekik is vannak problémáik, esendő emberi meg-nyilvánulásaik. Egy kontakt, aki a "kis szürkékkel" áll kapcsolatban így számolt be a magánéletük-ről: Láttam, amint egy idősebb lény a gyermekei szobájába lépve hasra esett. A gyerekek jót nevettek rajta. Más alkalommal veszekedést hallottam. Egy "kis szürke" feleség ordított a férjével. Féltékeny volt rá a földi nők miatt, mert elrabolják, és közben tapogatják őket.
A vicces jelenetek, kínos incidensek tehát magasabb fejlettségi szinten is előfordulnak, de ezeket igyekeznek takargatni előlünk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Giotto neve már ismertté vált, VIII. Bonifác elküldte egyik udvaroncát, hogy nézze meg miféle ember a híres festő, mert rendelni szeretne tőle. Az udvaronc elindult, de mielőtt Giottóhoz ment volna, több más művészt is felkeresett, és rajzokat kért tőlük a pápa részére. Aztán elment Giottóhoz is, akit épp munka közben talált. Előadta a pápa terveit, majd egy rajzot kért a festőtől. Giotto, aki szerette a tréfát, fogott egy papírt, aztán karját oldalához szorítva - mintha körző lenne - a kezében tartott vörös festékbe mártott ecsettel kört rajzolt. Aztán nevetve a küldönchöz fordult:
- Íme, itt a rajz.
Az udvaronc látta, hogy tréfát űznek vele, s megkérdezte.
- Kapok más rajzot is ezen kívül?
- Elég ez az egy, még sok is! - hangzott a válasz. - Vigye el a gazdájának, majd meglátjuk, mit
szól hozzá.
A küldönc elégedetlenül távozott. Visszaérkezve bemutatta a pápának a rajzokat, majd elővette Giotto körét, és elmesélte, hogy miféle "körzővel" rajzolta a festő. A pápa és művészeti tanácsadói nagy megrökönyödéssel nézték a szabad kézzel rajzolt szabályos kört, és egyből nyilvánvalóvá vált számukra, hogy milyen nagy festővel van dolguk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
