|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Nem csak a török megszállás, hanem a 400 éves osztrák uralom is őriz néhány anekdotát.
II. József császár egy alkalommal elutazott egy magyar városkába látogatóba. Megtekintette a piacot is, és ott megkérdezte egy kereskedőtől, mennyibe kerül a tojás.
- Darabja egy arany - így a válasz.
- Talán ennyire ritka errefelé a tojás - kérdezte az uralkodó -, hogy ilyen drágán kell adni?
- Nem a tojás ritka felség - felelte a kereskedő -, hanem a császár.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Giotto neve már ismertté vált, VIII. Bonifác elküldte egyik udvaroncát, hogy nézze meg miféle ember a híres festő, mert rendelni szeretne tőle. Az udvaronc elindult, de mielőtt Giottóhoz ment volna, több más művészt is felkeresett, és rajzokat kért tőlük a pápa részére. Aztán elment Giottóhoz is, akit épp munka közben talált. Előadta a pápa terveit, majd egy rajzot kért a festőtől. Giotto, aki szerette a tréfát, fogott egy papírt, aztán karját oldalához szorítva - mintha körző lenne - a kezében tartott vörös festékbe mártott ecsettel kört rajzolt. Aztán nevetve a küldönchöz fordult:
- Íme, itt a rajz.
Az udvaronc látta, hogy tréfát űznek vele, s megkérdezte.
- Kapok más rajzot is ezen kívül?
- Elég ez az egy, még sok is! - hangzott a válasz. - Vigye el a gazdájának, majd meglátjuk, mit
szól hozzá.
A küldönc elégedetlenül távozott. Visszaérkezve bemutatta a pápának a rajzokat, majd elővette Giotto körét, és elmesélte, hogy miféle "körzővel" rajzolta a festő. A pápa és művészeti tanácsadói nagy megrökönyödéssel nézték a szabad kézzel rajzolt szabályos kört, és egyből nyilvánvalóvá vált számukra, hogy milyen nagy festővel van dolguk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | A magyar jakobinusokat kivégeztető I. Ferenc császár egy nagy adó kivetése után kérdezi a kancellárjától:
- Mit csinálnak a magyarok ?
- Esznek, isznak, dáridóznak - válaszol a kancellár.
- Akkor hát nincs semmi baj! - nyugszik bele a császár, és újabb adót rak a magyar nemzet
vállaira.
Az új adó kivetése után megint csak a kancellárhoz fordul:
- Nos, mit csinálnak a magyarok?
- Szónokolnak, protestálnak! - jelenti a kancellár.
- Se baj, hadd dörögjék ki magukat - jegyzi meg az uralkodó, s még egyet csavarint az
adóprésen.
Egy idő múlva ismét kérdi:
- Hát most mit csinálnak a magyarok?
- Hallgatnak és isznak! - hangzik a jelentés.
- Most már baj van - kiált fel az uralkodó. - Akkor valamit engedni kell a magyarnak.
S csakugyan 1824-ben, tizenhárom évi önkényuralom után összehívta a magyar országgyűlést. Ez volt az a szelep, melynek megnyitása aztán az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Mitől író az író?
Gádor Béla egy ízben a Rádió pagodájában ült egy sikeresnek éppen nem mondható szerző-társsal, akit annyira fellelkesített Gádornak egy al-dunai utazásról szóló remek, humorú írása, hogy maga is megtette ezt az utat. Az asztaltárs természetesen szóba hozta az utat, és némi keserűséggel így szólt Gádorhoz:
- Neked, Béla, vagy nagy szerencséd van, vagy valami különleges módszered, hogy olyan sok érdekes dolog történt veled az úton. Én ugyanis ugyanazt az utat tettem meg, és velem nem történt semmi.
Gádor így válaszolt:
- Elárulom neked a titkot, ha nem terjeszted. Hajolj közelebb, megsúgom.
A fiatalember várakozásteljesen hajolt Gádor felé, aki a fülébe suttogta:
- Velem sem történt semmi.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnöke friss primőr dinnyét látott egy belvárosi zöldségbolt kirakatában. Bement, és megkérdezte az árát.
- Öt pengő... korai újdonság.
- Na, ennyit én nem adok egy dinnyéért - morogta a bankvezér, és elsietett.
Bent a bankban már várt rá Kiss József, a költő, aki felemelt pausálét kért a lapjának. Lánczy először nem akart adni, de amikor a költő a hihetetlen megélhetési nehézségeket taglalta, végül felemelte a pausálét. Ezután még hosszan dolgozott az íróasztalánál, majd elindult haza. Útközben eszébe jutott, hogy mégis csak megveszi azt a dinnyét, és betért az üzletbe.
- Végtelenül sajnálom - mondta a tulajdonos -, de már eladtuk!
- Ugyan, ki az ördög vesz meg egy ötpengős dinnyét? - kérdezte méltatlankodva a bankvezér.
A kereskedő készséggel elárulta:
- Kiss József úr, a költő...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Amerikából hazaköltözve Pesten is sok érdekes emberrel találkozott:
Kavargattam kitűnő feketémet kedvenc presszómban, amikor hirtelen illatos ujjak fogták be mindkét szemem:
- Na, ki vagyok?
- Nem tudom, ki vagy szép ismeretlen. - Elengedett, megfordultam.
- Marietta - susogta a nő, és rövidlátón összehúzta a szemét.
Világosság gyulladt fejemben.
- Persze, Marietta!
Ezer éve nem láttam, de emlékeztem a történetére. Akkoriban Budapest legkedveltebb lokáljának táncosnője volt. A lokáltulajdonos mutatta be Mariettát egy gazdag külföldinek, aki lelkesen udvarolni kezdett a lánynak. Három hét múlva, távozása előtti reggel a férfi átadott a lánynak egy ötvenezer márkás csekket. Marietta kinyitotta rövidlátó, szép szemét, s valami számolócédulát látott maga előtt. Azt hitte, hogy az előző esti mulatság számláját mutogatja neki a férfi, hogy milyen sokba került a búcsúest. Azon nyomban összegyűrte és mérgesen eldobta a cetlit. A férfi elszégyellte magát. Ő ezt a csodát, ezt a gyönyörűséget holmi pénzzel akarta kifizetni. Talán még nem késő... Megvárta míg a lány felöltözködött, majd elvitte reggelizni, s így szólt hozzá:
- Drága kislány, legyen a feleségem!
Most pedig itt állt előttem.
- És aztán mi történt, Marietta? - kérdeztem. - Addig emlékszem, hogy a német üzletember elvett, és aztán eltűntél Pestről.
- A házasságom után hónapokig nem tudtam magamhoz térni a csodálkozástól, hiszen én a kapcsolatunkat csupán futó kalandnak gondoltam. Csak sokkal később, véletlenül tudtam meg a csekk történetét, amikor Hans elmesélte a barátjának, hogyan dobtam a szemétbe szeme láttára ötvenezer márkát. Egyébként van egy lányom. Húszéves, és olyan szép, mint én voltam az ő korában. Kedves, jó gyerek, csak egy baja van: erősen rövidlátó...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Egy fiatal nemes tisztséget akart szerezni magának XI. Lajos udvarában. Az udvaroncok hónapról hónapra hitegették, hogy a hőn óhajtott állást meg fogja kapni. Mikor végre a király elé került kiderült, hogy semmi esélye sincs az állás elnyerésére. Az uralkodó határozottan elutasította a kérését. Nagy meglepetésére az ifjú megköszönte a határozatot, és örömmel indult kifelé a trón-teremből. A király azt gondolta, hogy a kérelmező rosszul értette, amit mondott, és ezért olyan vidám. Ezért visszahívta az ifjút, és megkérdezte, hogy miért mondott köszönetet.
- Felséged jóakaratáért - hangzott a válasz. - Engem az udvaroncok két éven át hitegettek, felséged azonban egyenesen megmondta, hogy a hivatalt nem nyerhetem el, tehát nézhetek egyéb után. Így nem kell tovább vesztegetnem a drága az időt.
Az őszinte felelet megtetszett a királynak, és az udvarban marasztalta a fiatalembert.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Aristo házat építtetett magának Ferrarában. Egyszer megkérdezték tőle, miért olyan kicsi és pompa nélküli a háza, holott híres eposza tele van csodálatosan szép, nagy palotákkal. A költő józan választ adott:
- Azért, mert könnyebb szavakat összehordani, mint köveket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Az ókorban a humor nem egy közkedvelt irodalmi műfaj volt, hanem átszőtte a gondolkodó ember mindennapjait. A bölcsek szinte minden mondata, megnyilatkozása mögött valamilyen elgondolkoztató, humoros indíték rejlett.
Ennek a nem mindennapi gondolkodásnak egyik példája Diogenész. Amikor vendégségbe hívták, nem ment el. Azzal indokolta a visszautasítást, hogy egyszer már volt ott, de nem köszönték meg neki.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Henry Ford meglehetősen elfoglalt ember volt. Egyszer vele is riportot készített:
- Mi a véleménye a szerelemről?
- Ilyesmivel nem szoktam foglalkozni.
- Mi a véleménye a házasságról?
- Megnősültem.
- Szokott könyveket olvasni?
- Haszontalanságokra nincs időm.
- De úgy tudom, írt is egy könyvet az életéről.
- Nem én írtam. Csak engedélyeztem.
- Elolvasta?
- Még nem.
- Mennyire becsüli a vagyonát?
- Nem tudom. Nem számoltam.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
