|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnöke friss primőr dinnyét látott egy belvárosi zöldségbolt kirakatában. Bement, és megkérdezte az árát.
- Öt pengő... korai újdonság.
- Na, ennyit én nem adok egy dinnyéért - morogta a bankvezér, és elsietett.
Bent a bankban már várt rá Kiss József, a költő, aki felemelt pausálét kért a lapjának. Lánczy először nem akart adni, de amikor a költő a hihetetlen megélhetési nehézségeket taglalta, végül felemelte a pausálét. Ezután még hosszan dolgozott az íróasztalánál, majd elindult haza. Útközben eszébe jutott, hogy mégis csak megveszi azt a dinnyét, és betért az üzletbe.
- Végtelenül sajnálom - mondta a tulajdonos -, de már eladtuk!
- Ugyan, ki az ördög vesz meg egy ötpengős dinnyét? - kérdezte méltatlankodva a bankvezér.
A kereskedő készséggel elárulta:
- Kiss József úr, a költő...
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Pauline, Napóleon húga arra a kérdésre, hogy nem volt-e kellemetlen neki Canova festő előtt ruhátlanul modellt ülnie, így válaszolt:
- Nem! A helyiség jól volt fűtve!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Elgondolkozva sétált Mark Twain az utcán, és véletlenül nekiütközött egy járókelőnek. Az író elnézést kért, de az illető rámordult:
- Idióta!
Mark Twainnek felragyogott az arca. S mintha régi ismerősre bukkant volna, megemelte a kalapját:
- Á, csakugyan! Már emlékszem önre. Az én nevem pedig: Mark Twain.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Hildesheimben Till Eulenspiegel felkereste a lókupecet, és kiválasztott egy lovat. Aztán megkérdezte az árát. Mikor meghallotta, hogy 24 dukátot kell fizetnie érte, így szólt:
- Barátom, egyezzünk meg: kifizetek 12 dukátot, a többivel adós maradok.
Ebben megegyeztek. Teltek a hetek, a hónapok, és mivel Till Eulenspiegel nem vitte el a pénzt, a lókupec kérdőre vonta, miért nem fizet. Meglepő választ kapott:
- Barátom, nem tartozom semmivel.
- Hogyan? - kérdezte meglepődve a kupec. - Hiszen csak 12 dukátot fizettél.
- Igen, de ne feledd, hogy abban egyeztünk meg: a többivel adós maradok!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Amikor Attila Róma ostromára indult, a pápa eléje ment, s könyörögve kérte, hogy forduljon vissza. A pápa a keresztény egyház és Isten szolgájaként mutatkozott be, mire a hunok királya így válaszolt:
- Te Isten szolgája vagy, én meg Isten ostora vagyok.
Isten földi helytartójának könyörgése azonban segített, mert Attila visszafordult, és megkegyel-mezett Rómának.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Élt Mátyás király udvarában egy híres festő, kit a saját szállásán oly durván sértett meg egy nemesember, hogy a művész kidobta a szobájából. A gőgös nemes panaszával nyomban a király elé ment, aki azonban nem csak elutasította, hanem még meg is dorgálta. A büszke főúr erre fenyegetőzni kezdett, hogy el fog költözni az országból.
- Mehetsz! - volt Mátyás kurta válasza. - Mert száz parasztból száz nemesembert csinálhatok, de száz nemesből sem faraghatok egy művészt...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Pitigrilli, az olasz regényíró, számos erotikus mű alkotója türelmesen hallgatta barátját, aki reménytelen szerelméről kesergett barátjának:
- Minden kísérletem csődöt mondott - sóhajtotta. - Ennek a nőnek kő van a szíve helyén. Se
könyörgés, se ígéret, se sírás nem hatja meg.
- Hm, barátom - tűnődött Pitigrilli -, próbálkozott már briliánssal is?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben - legalábbis a kutyatörténelemben - egyedülálló dolgot művelt. Jenő bácsi hosszú ideig törzsvendég volt a háború előtti New York kávéházban, minden délben ott ebédelt. Megállapodott a főszakáccsal, hogy amíg ő ebédel, a kutya is megkapja a maga adagját, és ő ezért havonta bizonyos összeget fizet: Néhány napi idomítás után, amikor az író leült ebédelni, a kutya automatikusan ment a konyhára a maga kis ebédkéjét elfogyasztani. Néhány hét múltán Jenő bácsi összeveszett az egyik pincérrel, ezért kimaradt az étteremből, és ezt követően a közeli Kulacsba járt ebédelni, ahol a kutya ebédje ügyében ugyanúgy megállapodott a főszakáccsal. Két hónap múlva azonban Kálmán Jenőt megállította az utcán a New York főszakácsa, és rátámadt:
- Hallja, Jenő úr! Szép alak maga, két hónapja nem fizeti a kutya ebédjét.
Jenő csodálkozva válaszolt:
- De hiszen én már két hónapja nem járok magukhoz ebédelni.
- Az lehet, hogy maga nem jár - mondta erre a szakács -, de a kutya igen!
Kálmán Jenő azonnal rájött, mi történt. A haspók kutya, nem törődvén azzal, hogy gazdája kimaradt a New Yorkból, ott is megebédelt, hiszen ő nem veszett össze senkivel. Ez a kutya volt az első a világon, amelyik adósságot csinált. Mit mást tehetett volna a gazdája, rendezte a számláját.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Ha egy diplomata azt mondja: igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja: nem, akkor az nem diplomata.
Ha egy úrinő azt mondja: nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja: talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja: igen, akkor az nem úrinő.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
- Tegnap a jósnőm azt tanácsolta, hogy este menjek el a kaszinóba, tegyem meg a születési évemet, és nagy pénzt fogok nyerni. El is mentem, de egész este vesztettem.
Shaw tömören így válaszolt:
- Asszonyom, ezúttal nem kellett volna letagadni azt a szokásos tíz évet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
