|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Teller Edétől, a hidrogénbomba atyjától származik ez az aforizma:
- A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Winston Churchill angol miniszterelnök, aki a II. világháború alatt vezette Nagy-Britanniát, egyszer a következő szavakkal korholta egy ismert újságírót:
- Már magukban sem bízhat az ember!
- Nem értem, sir... - hebegett az újságíró.
Churchill komótosan rágyújtott a szivarjára, pöfékelt egyet-kettőt, majd így válaszolt:
- Már két hete közöltem önnel bizalmasan valamit, és megkértem, hogy hétpecsétes titokként
kezelje. És maga, újságíró létére mind a mai napig egyetlen sort írt róla a lapjában...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Osztropoli Herschel olyan szerepet töltött be a zsidó legendákban, mint Till Eulenspiegel a német mondavilágban. A tréfacsináló zsidó góbé egy csodarabbinál szolgált, aki szent tanácsairól volt híres. Egy napon a rabbinak el kellett utaznia. A látogatók azonban tovább jöttek, és tanácsra vártak. Ezért Herschel fogta magát, és beült a rabbi helyére. Elsőként egy bigott vallásos zsidó érkezett. Mindjárt a lényegre tért, és szinte könyörgött neki:
- Rabbi! Közvetlenül a pokol tornácán voltam, kérlek szabj ki rám büntetést!
- Mi történt? - kérdezte kellő komolysággal Herschel.
- Elutaztam egy országos vásárra, és az éjszakát a közeli fogadóban töltöttem. Mivel már nem volt szabad szoba, meg kellett osztanom az ágyamat valakivel. A sötétben nem vettem észre, hogy egy szép, keresztény lány feküdt mellém. És ekkor tévedésből megérintettem a mellét.
- Mi történt azután?
- Elrohantam, és most itt vagyok.
- Nagy a te bűnöd! - szólt Herschel. - Nehéz büntetést kiszabni rád. Három napig csak szalmát
ehetsz.
Midőn a rabbi hazatért, és fülébe jutott a turpisság, felelősségre vonta Herschelt. Főleg azt nehezményezte, hogy miért szabott ki erre a vakbuzgó zsidóra ilyen ostoba büntetést?
- Rabbi! - felelte Herschel. - Ez a zsidó egy csinos fiatal lány mellett feküdt, és elszaladt onnét.
Ebből következtettem rá, hogy szamár. S ha szamár, akkor szalmát kell ennie.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Bánk Bán és társai 1213-ban összeesküdtek Gertrúd királyné ellen, János esztergomi érsekhez fordultak tanácsért, megöljék-e a királynét vagy sem. Az érsek írásos válasza így hangzott:
- "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind belegyeztek én nem ellenzem."
A válasz kétértelmű, aszerint, hogy a vesszőket, pontokat hová helyezzük el. Az érsek az írásjelek elhagyásával akarta biztosítani a székét, mind az összeesküvés sikeres, mind a sikertelen kimenetele esetére. A kétféle változat így fest:
1. "A királynét megölni nem kell. Félnetek jó lesz. Ha mind beleegyeztek, én nem. Ellenzem."
2. "A királynét megölni nem kell félnetek. Jó lesz. Ha mind beleegyeztek, én nem ellenzem."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Robert Burns skót költőnek meglehetősen hányatott sors, sok gond és kevés pénz jutott osztályrészül. Bár az éhezés és a megpróbáltatások már fiatalon aláásták egészségét, nem könnyen hagyta legyőzni magát. Ha csak tehette, vidám életmódot folytatott. Szívesen megitta a bort, és mi tagadás a szépnemet sem vetette meg.
- Nem habzsolja maga túlságosan is az életet? - kérdezte tőle egyszer az orvosa.
- Hát megteszem, ami tőlem telik - mosolyodott el a költő.
- És miről mondana le könnyebben: a borról vagy a nőkről?
- Ez az évjárattól függ.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Aristo házat építtetett magának Ferrarában. Egyszer megkérdezték tőle, miért olyan kicsi és pompa nélküli a háza, holott híres eposza tele van csodálatosan szép, nagy palotákkal. A költő józan választ adott:
- Azért, mert könnyebb szavakat összehordani, mint köveket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
- Tegnap a jósnőm azt tanácsolta, hogy este menjek el a kaszinóba, tegyem meg a születési évemet, és nagy pénzt fogok nyerni. El is mentem, de egész este vesztettem.
Shaw tömören így válaszolt:
- Asszonyom, ezúttal nem kellett volna letagadni azt a szokásos tíz évet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a "Három testőr" és a "Gróf Monte Christo" sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegköny-vének alapjául is szolgált. Amikor az ifjú Dumas a Kaméliás hölgyet megjelentette, a könyv egyszeriben oly átütő sikert aratott, hogy az író, barátai rábeszélésére színdarab formájában is megírta. Egy kitűnő párizsi színház vette meg a darabot, és a mű ebben a formájában is folytatta diadalútját. Mindjárt a bemutatón meghódította Párizs színházlátogató közönségét. A bemutatón természetesen jelen volt a büszke apa is, és az első felvonás utáni szünetben boldogan vegyült el a közönség közé, hogy fia diadalát élvezze. Egyszer csak elébe állt egy elegánsan öltözött polgár a nejével együtt, megragadta az öreg Dumas kezét, és lelkesen így kiáltott fel:
- Mester! Köszönjük önnek ezt a művet, talán még életben ily csodásat nem. írt. Gratulálok az
írók fejedelmének!
Dumas végighallgatta a dicsérő szavakat, majd elengedve a fellelkesült újgazdag párnás kezét, szerényen így szólt:
- Köszönöm a gratulációt uram, de meg kell vallanom, hogy az csupán fele részben illet meg
engem. Én ugyanis nem a darabot alkottam, csak a szerzőt!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Richelieu, a hírhedt francia bíboros a törvények kiforgathatóságáról beszélve azt mondta:
- Nincs olyan ember, akit bármilyen kijelentése alapján le ne csukathatnák.
A társaság levő tudós megkérdezte:
- Bíboros úr, mit tudna kifogásolni ebben a kijelentésben: Egyszer egy az egy.
- Szerencsétlen ember! Maga nyíltan tagadja a Szentháromságot! Azonnal az inkvizíció elé
vitetem.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Szenes Ernő, az 1920-as évek népszerű színésze éppen sivár anyagi helyzetben volt, amikor hazaérkezett Berlinből Bolváry Géza filmrendező. Szenes azonnal felhívta telefonon:
- De jó, hogy itthon vagy, drága Gézám! Teljesen le vagyok égve. Kérlek, adjál nekem egy akármilyen kis szerepet a filmgyárban, csak hogy keressek valamit...
Bolváry megígérte, hogy hamarosan jelentkezik. És valóban, másnap már fel is hívta a produkció titkára, és közölte vele, hogy szerepet kapott a következő filmben. 6 forgatási napról van szó, a gázsi napi 200 pengő. (Ez nagy összegnek számított akkoriban, mert ahogy a népszerű dal is mondta: havi 200 fixszel az ember már könnyen viccel.) Szenes ellágyult a gavalléros gázsitól, és megkérdezte:
- Mikor kell jelentkeznem a filmgyárban?
- Csütörtök reggel, 9 órakor - felelte a titkár.
- Micsoda? - kiáltott fel dühösen Szenes. - Vegyék tudomásul, hogy akkor én még alszom.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
