|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | A festő már egy hete éhezik, egy vasa sincs. Elhatározza, hogy értékesíti egyik tájképét. A műkereskedő sokáig nézegeti az alkotást, majd azt mondja:
- Na jó, megveszem. Adok érte... hm... ötszáz forintot.
- Ötszáz forintot? - döbben meg a piktor. - De hiszen a vászon is többe került!
- Na igen, de akkor még nem volt összemázolva!
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Mitől író az író?
Gádor Béla egy ízben a Rádió pagodájában ült egy sikeresnek éppen nem mondható szerző-társsal, akit annyira fellelkesített Gádornak egy al-dunai utazásról szóló remek, humorú írása, hogy maga is megtette ezt az utat. Az asztaltárs természetesen szóba hozta az utat, és némi keserűséggel így szólt Gádorhoz:
- Neked, Béla, vagy nagy szerencséd van, vagy valami különleges módszered, hogy olyan sok érdekes dolog történt veled az úton. Én ugyanis ugyanazt az utat tettem meg, és velem nem történt semmi.
Gádor így válaszolt:
- Elárulom neked a titkot, ha nem terjeszted. Hajolj közelebb, megsúgom.
A fiatalember várakozásteljesen hajolt Gádor felé, aki a fülébe suttogta:
- Velem sem történt semmi.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Makláry János egyszer meglátogatta kollegáját hétvégi tanyáján, de nem mert belépni a kapun, mert bent egy hatalmas kutya vicsorgott rá fenyegetően.
- Gyere csak nyugodtan - szólt ki a gazda.
- De itt ez a nagy kutya...
- Nem kell félned tőle, ki van herélve...
- Nem is attól félek, hogy megizél, hanem hogy megharap.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Ha egy diplomata azt mondja: igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja: nem, akkor az nem diplomata.
Ha egy úrinő azt mondja: nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja: talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja: igen, akkor az nem úrinő.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | A lengyel származású világhírű karmesterhez, Leopold Stokowskihoz minden elhárító kísérlet ellenére befurakodott egy dúsgazdag nagyiparos felesége. Méghozzá nem is egyedül, hanem a divat és a kozmetika minden eszközével kiglancolt leányával.
- Maestro - kérlelte a dirigenst -, csak magában bízom. Hallgassa meg a leányomat, mindenki
azt mondja róla, hogy valóságos zongorazseni. Csak egy negyedórácskát szenteljen neki...
A negyedóra letelt - Stokowski örökkévalóságnak érezte. A leányka szép volt, gazdag, sőt fiatal volt - csak éppen zongorázni nem tudott. Stokowski kínosan dörzsölgette az állát.
- Asszonyom - szólt végül -, az ön kedves leánya nyilván igen jámbor lélek.
A mama csodálkozott.
- Jámbor...?
- Legalábbis a bemutatott darab előadása után annak kell tartanom, mert ami a legfeltűnőbb volt
játékában: zongorázás közben állandóan követte a Biblia tanítását...
- ???
- Ugyanis a jobb keze soha nem tudta, mit csinál a bal...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Gábor Andort, a Ludas Matyi egykori legendás főszerkesztőjét egy nem igazán tehetséges ifjú humorista ostromolta kéziratokkal. Egy alkalommal bement a szerkesztőségbe, hogy kimaradt írása miatt reklamáljon a főszerkesztőnél. Gábor Andor higgadtan elővette a Ludas legfrissebb számát, és komótosan végiglapozta.
- Hát látja fiam, minden oldal tele van. Most mondja meg: hová tettük volna a maga írását?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Csók István, a XX. század elejének neves festőművésze egyszer a Duna-parton sétált, s meglátott egy nyurga alakot, aki a túloldali hegyeket pingálta vászonra. Csók elindult felé, és érdeklődéssel kérdezte:
- Mit fest, kollega?
A másik bosszúsan morgott:
- Semmi kollega!
Csók közelebb ment, megnézte a festményt, és azt mondta:
- Pardon! Tényleg nem kollega!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, Moritz Moszkowski Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Alekszandr Glazunov társaságában. Ahogy a nagy bécsi muzsikus Franz Schubert hajdani otthonához értek, megálltak, és elolvasták a ház falára erősített márvány emléktábla szövegét.
- Mit gondolsz, barátom - mélázott el Glazunov -, ha meghalok az én házamra is tesznek majd
egy táblát?
- Egész biztos! - vágta rá Moszkowski.
- És vajon mit írnak majd rá? - faggatta tovább Glazunov.
- Azt írják rá: Ez a lakás eladó!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw egyszer gondolataiba merülve sétált az utcán, amikor egy ismerőse megszólította:
- Ó, Mr. Shaw, adok egy fontsterlinget azért, amire most gondol...
- Á, nem ér annyit - tiltakozott az író.
- Nem hiszem én! Hát mire gondolt?
- Önre.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt neki egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában. Egy éjjel Szomory hazatért és a másnapi határidő közeledte miatt azonnal íróasztalához sietett, hogy megírjon egy cikket a mindig előre odakészített óriási árkus papírosra. Amint azonban tekintete az asztalra tévedt, homloka elfelhősödött. Az íróasztalon ugyanis összegömbölyödve aludt a macska, éppen a papíroson. Szomorynak nem volt szíve felkelteni az édesdeden szunyókáló állatot. Így hát nem tehetett mást, lábujjhegyen odament az íróasztalhoz, fogta a tollat, bemártotta a tintába, és körülírta a macskát.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
