|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Köztudott, hogy minden politikai karrier mögött egy asszony áll a háttérben:
Hillary és Bill Clinton sétakocsikázásra indulnak, s útközben megállnak tankolni. Hillary kiszáll a kocsiból, összecsókolózik a kutassal, és hosszan elbeszélget vele tankolás közben. Amikor visszaül, Clinton megkérdezi tőle, hogy honnan ismeri a kutast.
- Tudod, még jóval azelőtt hogy megismertelek, jártam vele egy ideig.
- Nagy szerencséd van, hogy nem alakult komolyabban a dolog, mert akkor most egy
benzinkutas felesége lennél.
- Nagy tévedés! - feleli Hillary. - Mert akkor most ez a kutas lenne az Egyesült Államok
elnöke.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | II. Fülöp spanyol király Kasztília ifjú katonai parancsnokát indította el Rómába, hogy pápai székre emelése alkalmából jókívánságait tolmácsolja V. Sixtus pápának. A trónra lépő pápát igen bosszantotta, hogy a legkatolikusabb király ilyen pelyhes képű legénykével jelenteti üdvözletét, s megkérdezte a lábainál térdre ereszkedő követtől:
- Vajon hiányoznak-e kegyelmed királyi urának udvarából a férfiak, hogy ilyen csupasz állú ifjoncot küld hozzám követségbe?
A büszke spanyol, aki éppen csókkal illette a pápa kesztyűjét ékesítő halászgyűrűt, gyorsan fel-emelkedett, s epésen válaszolt:
- Ha királyom úgy gondolta volna, hogy szakállban rejlik az érdem, akkor nyilván nem egy nemesembert, hanem egy bakkecskét küldött volna szentséged koronázási ünnepségére.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben - legalábbis a kutyatörténelemben - egyedülálló dolgot művelt. Jenő bácsi hosszú ideig törzsvendég volt a háború előtti New York kávéházban, minden délben ott ebédelt. Megállapodott a főszakáccsal, hogy amíg ő ebédel, a kutya is megkapja a maga adagját, és ő ezért havonta bizonyos összeget fizet: Néhány napi idomítás után, amikor az író leült ebédelni, a kutya automatikusan ment a konyhára a maga kis ebédkéjét elfogyasztani. Néhány hét múltán Jenő bácsi összeveszett az egyik pincérrel, ezért kimaradt az étteremből, és ezt követően a közeli Kulacsba járt ebédelni, ahol a kutya ebédje ügyében ugyanúgy megállapodott a főszakáccsal. Két hónap múlva azonban Kálmán Jenőt megállította az utcán a New York főszakácsa, és rátámadt:
- Hallja, Jenő úr! Szép alak maga, két hónapja nem fizeti a kutya ebédjét.
Jenő csodálkozva válaszolt:
- De hiszen én már két hónapja nem járok magukhoz ebédelni.
- Az lehet, hogy maga nem jár - mondta erre a szakács -, de a kutya igen!
Kálmán Jenő azonnal rájött, mi történt. A haspók kutya, nem törődvén azzal, hogy gazdája kimaradt a New Yorkból, ott is megebédelt, hiszen ő nem veszett össze senkivel. Ez a kutya volt az első a világon, amelyik adósságot csinált. Mit mást tehetett volna a gazdája, rendezte a számláját.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Liszt Ferenc igen önérzetes művész volt, s a zenét mindennél nagyobb szentségnek tartotta. Egy alkalommal a pétervári udvarban hangversenyezett. Az egyik zenedarab közepén Miklós cár hangosan beszélgetni kezdett a mellette ülő előkelőséggel. Liszt erre váratlanul abbahagyta a játékot, de olyan feltűnően, hogy maga a cár fordult oda hozzá:
- Mondja kedves Liszt, miért hagyta abba?
Liszt felállt a zongora mellől, udvariasan meghajolt, és azt mondta:
- Felség! Ha a cár beszél, mindenkinek el kell némulnia.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Robert Burns skót költőnek meglehetősen hányatott sors, sok gond és kevés pénz jutott osztályrészül. Bár az éhezés és a megpróbáltatások már fiatalon aláásták egészségét, nem könnyen hagyta legyőzni magát. Ha csak tehette, vidám életmódot folytatott. Szívesen megitta a bort, és mi tagadás a szépnemet sem vetette meg.
- Nem habzsolja maga túlságosan is az életet? - kérdezte tőle egyszer az orvosa.
- Hát megteszem, ami tőlem telik - mosolyodott el a költő.
- És miről mondana le könnyebben: a borról vagy a nőkről?
- Ez az évjárattól függ.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Ez is egy módja az egészségmegőrzésnek:
Neuburg városába érve egy osztrák nemes megszállott egy vendégfogadóban. Jól megvacso-rázott, majd vizet kért a kocsmáros lányától, hogy a borba keverje, mert másként a bor káros az egészségre.
- Nem szükséges uram - mondta a lány -, mert az apám tegnap két sajtárral is töltött a hordóba.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Egy kolostor apácái küldöttséget menesztettek a pápához, hogy engedélyt szerezzenek a gyón-tatáshoz. Méltatlannak tartották, hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be. Jobban szerettek volna a főnöknőjüknek gyónni. A pápa meghallgatta kérésüket, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap, ugyanígy bezárva hozzátok vissza.
Az apácák engedelmesen hazamentek. Otthon aztán elkezdték nézegetni, forgatni a dobozt, és - nem tudva legyőzni kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár repült ki belőle.
Másnap az apácák rettegve jelentették a pápának a balesetet. Az egyházfő azonban nem haragudott rájuk, csak mosolyogva megjegyezte:
- Így most megmutatkozott a gyarlóságotok. Ugyanígy tennétek a gyónással is. Nem tudnátok megőrizni a rátok bízott titkot, hanem továbbadnátok.
Ezért apácák ma sem gyóntathatnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Szent István vértanú emlékére sokan felkeresték az egyik kisvárost a környékről. Miután elhúzódott az idő, s a papok megéheztek, egyikük megkérte az ünnepi beszédet tartó társukat, hogy beszéljen olyan röviden, ahogyan csak lehet. Mivel már ő is éhes volt, nem sokat kérette magát. Pár bevezető szó után következett a prédikáció, amely így hangzott:
- Kedves híveim! Tavaly, amikor ugyanezen a helyen prédikáltam nektek Szent István életéről és csodáiról, mindent elmondtam, amit róla a szent könyvek megörökítettek. Azt hiszem még emlékeztek szavaimra. Értesüléseim szerint azóta Szent István nem tett semmi újat, tehát nincs miről beszélni. Imádkozzatok!
És ezzel véget ért az ünnepi beszéd. Jöhetett a vacsora.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Móricz Zsigmondéknál a fiatal cselédlány csodálkozva látta, hogy gazdája napokon át az íróasztal mellett ül, és ír. Nagyon kíváncsi lett, mit csinál az úr, s egy napon megkérdezte:
- Mondja nagyságos úr, mit teszik írni itt minden hajnalban órákon át?
- Regényt írok, fiam - felelte Móricz.
- Regényt?
- Azt.
- Nohát az szerintem nagyon felesleges munka ám!
- Felesleges? Miért?
- Azért, mert két-három pengőért annyi regényt kap a nagyságos úr a könyvesboltban, amennyit akar.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Sikereinek teljében Caruso tízezer líra honoráriumot kapott a berlini Operaháztól egyetlen fellépéséért.
- Ez a tízes szám jó kabala - mondta előadás után baráti körben az énekes. - Kerek tíz
esztendővel ezelőtt kezdtem énekelni Nápolyban, és pontosan tíz lírát kaptam esténként.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
