|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt neki egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában. Egy éjjel Szomory hazatért és a másnapi határidő közeledte miatt azonnal íróasztalához sietett, hogy megírjon egy cikket a mindig előre odakészített óriási árkus papírosra. Amint azonban tekintete az asztalra tévedt, homloka elfelhősödött. Az íróasztalon ugyanis összegömbölyödve aludt a macska, éppen a papíroson. Szomorynak nem volt szíve felkelteni az édesdeden szunyókáló állatot. Így hát nem tehetett mást, lábujjhegyen odament az íróasztalhoz, fogta a tollat, bemártotta a tintába, és körülírta a macskát.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Tristan Bernard az I. világháború előtti Franciaország ünnepelt színpadi szerzője volt. Ekkortájt a franciák a szellemi élet kiválóságait előszeretettel választották a Francia Akadémia tagjává. Nemcsak a tudósokat, a művészeket is. Bernard azonban kimaradt ebből az elismerésből, holott a közvélemény szerint őt is megillette volna ez a cím. Ezt bizonyítja, hogy egyszer egy párizsi polgár sétája közben megállította az utcán, és megkérdezte:
- Bernard úr! Ön miért nem tagja a Francia Akadémiának?
A színműíró egy pillanatra meglepődött az indiszkrét kérdésen, aztán így válaszolt:
- Azért uram, mert sokkal jobban szeretem, ha azt kérdik tőlem, hogy miért nem vagyok tagja az Akadémiának, mintha azt kérdeznék, hogy miért vagyok tagja?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Egyik hazai körútján Caruso néhány ezer lírát utaltatott át magának egy kisváros postahivatalába. Amikor a címére érkezett pénzért jelentkezett, az akkurátus postamester sehogy sem volt megelégedve az énekes személyi igazolványaival. Caruso már egész halom aktát teregetett elé, ám a postás csak rázta a fejét:
- Drága uram, értse meg a helyzetet... Nem néhány garasról szó... Ez több, mint háromezer líra... Honnan tudjam, hogy ön tényleg Enrico Caruso, az ismert tenorista... És ha mégsem az, akkor tönkre vagyok téve...
Caruso felvágta bikafejét.
- Nyissa ki a fülét, kedvesem... Talán sikerül bebizonyítanom.
Azzal kieresztette a hangját, és elénekelte legkedveltebb nápolyi románcát. A produkció közepére már jókora tömeg sereglett a posta köré, és hatalmas tapssal pecsételték meg Caruso személy-azonosságát.
- Megkaphatom végre a pénzemet? - kérdezte a tenorista.
- Signor Caruso - rebegte bűnbánóan a postamester. - Én egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ön az, akinek mondja magát. De túl nagy volt a kísértés, hogy elszalasszak egy ilyen kivételes alkalmat, amikor ingyen hallgathatom meg a világ legszebb tenorhangját!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Egy ismert lap főszerkesztője ránézett az előtte heverő kéziratokra, és így sóhajtott fel:
- Miért nem voltam főszerkesztő Ninivében, amikor még cserépre írtak az emberek? Akkor a
szemétkosárba dobott anyagból egy szép villát építhettem volna magamnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Molnár Ferenc jókedvű társaságban vacsorázott egy óbudai kertvendéglőben. Egy pimasz kis-csirke állandóan ott lábatlankodott az asztaluk körül. Mohóságában még a cipők orrára is rákoppintott egy-egy oda pottyant morzsáért. Molnár egy darabig nézte, majd rászólt.
- Hess innen, mert megrendellek...!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Élt Mátyás király udvarában egy híres festő, kit a saját szállásán oly durván sértett meg egy nemesember, hogy a művész kidobta a szobájából. A gőgös nemes panaszával nyomban a király elé ment, aki azonban nem csak elutasította, hanem még meg is dorgálta. A büszke főúr erre fenyegetőzni kezdett, hogy el fog költözni az országból.
- Mehetsz! - volt Mátyás kurta válasza. - Mert száz parasztból száz nemesembert csinálhatok, de száz nemesből sem faraghatok egy művészt...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Richelieu, a hírhedt francia bíboros a törvények kiforgathatóságáról beszélve azt mondta:
- Nincs olyan ember, akit bármilyen kijelentése alapján le ne csukathatnák.
A társaság levő tudós megkérdezte:
- Bíboros úr, mit tudna kifogásolni ebben a kijelentésben: Egyszer egy az egy.
- Szerencsétlen ember! Maga nyíltan tagadja a Szentháromságot! Azonnal az inkvizíció elé
vitetem.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Ruggiero Leoncavallo első nagy sikerét a Bajazzók bemutatójával aratta Milánóban, 1892-ben. Amikor az előadás megkezdése előtt felment a vezénylő pulpitusra, a nézőtérről éles sarkantyú-pengést hallott. Dühösen megfordult, s látta amint a földszint első sorában, nagy sarkantyúcsörömpöléssel mögéje telepszik egy lovastiszt. Leoncavallo nyelt egyet, visszafogta dühét, és udvariasan biccentett a tisztnek:
- Köszönöm, uram! Nagyon köszönöm!
- De mit, maestro? - kérdezte meglepetten a huszártiszt.
- Azt, uram - felelte most már kedélyesen Leoncavallo -, hogy csak a sarkantyúját kötötte fel a
premieremre, és a lovát nem hozta magával.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | A meggazdagodás titka az élelmesség:
A milliomos Rotschild bankárról mesélték, hogy gyerekkorában egyik rokonától kapott egy dollárt.
- Mit kell ilyenkor mondani? - szólt rá figyelmeztetően az édesanyja.
- Hogy, kérek még egyet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | XV. Lajos, ha szeszélye úgy hozta, érdeklődésével tüntette ki az egyszerű népet. Éppen vadá-szaton volt fényes kíséretével, amikor szembetalálkozott egy paraszttal, aki egy gyalulatlan fakoporsót cipelt a vállán. A király megállította:
- Hova viszed azt a koporsót?
- A szomszéd faluba.
- Kinek?
- Egy halottnak.
- Férfi vagy nő?
- Férfi.
- S miben halt meg?
- Éhezésben.
A királyi párbeszéd ezzel befejeződött.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
