|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | A festő már egy hete éhezik, egy vasa sincs. Elhatározza, hogy értékesíti egyik tájképét. A műkereskedő sokáig nézegeti az alkotást, majd azt mondja:
- Na jó, megveszem. Adok érte... hm... ötszáz forintot.
- Ötszáz forintot? - döbben meg a piktor. - De hiszen a vászon is többe került!
- Na igen, de akkor még nem volt összemázolva!
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Osztropoli Herschel olyan szerepet töltött be a zsidó legendákban, mint Till Eulenspiegel a német mondavilágban. A tréfacsináló zsidó góbé egy csodarabbinál szolgált, aki szent tanácsairól volt híres. Egy napon a rabbinak el kellett utaznia. A látogatók azonban tovább jöttek, és tanácsra vártak. Ezért Herschel fogta magát, és beült a rabbi helyére. Elsőként egy bigott vallásos zsidó érkezett. Mindjárt a lényegre tért, és szinte könyörgött neki:
- Rabbi! Közvetlenül a pokol tornácán voltam, kérlek szabj ki rám büntetést!
- Mi történt? - kérdezte kellő komolysággal Herschel.
- Elutaztam egy országos vásárra, és az éjszakát a közeli fogadóban töltöttem. Mivel már nem volt szabad szoba, meg kellett osztanom az ágyamat valakivel. A sötétben nem vettem észre, hogy egy szép, keresztény lány feküdt mellém. És ekkor tévedésből megérintettem a mellét.
- Mi történt azután?
- Elrohantam, és most itt vagyok.
- Nagy a te bűnöd! - szólt Herschel. - Nehéz büntetést kiszabni rád. Három napig csak szalmát
ehetsz.
Midőn a rabbi hazatért, és fülébe jutott a turpisság, felelősségre vonta Herschelt. Főleg azt nehezményezte, hogy miért szabott ki erre a vakbuzgó zsidóra ilyen ostoba büntetést?
- Rabbi! - felelte Herschel. - Ez a zsidó egy csinos fiatal lány mellett feküdt, és elszaladt onnét.
Ebből következtettem rá, hogy szamár. S ha szamár, akkor szalmát kell ennie.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a "Három testőr" és a "Gróf Monte Christo" sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegköny-vének alapjául is szolgált. Amikor az ifjú Dumas a Kaméliás hölgyet megjelentette, a könyv egyszeriben oly átütő sikert aratott, hogy az író, barátai rábeszélésére színdarab formájában is megírta. Egy kitűnő párizsi színház vette meg a darabot, és a mű ebben a formájában is folytatta diadalútját. Mindjárt a bemutatón meghódította Párizs színházlátogató közönségét. A bemutatón természetesen jelen volt a büszke apa is, és az első felvonás utáni szünetben boldogan vegyült el a közönség közé, hogy fia diadalát élvezze. Egyszer csak elébe állt egy elegánsan öltözött polgár a nejével együtt, megragadta az öreg Dumas kezét, és lelkesen így kiáltott fel:
- Mester! Köszönjük önnek ezt a művet, talán még életben ily csodásat nem. írt. Gratulálok az
írók fejedelmének!
Dumas végighallgatta a dicsérő szavakat, majd elengedve a fellelkesült újgazdag párnás kezét, szerényen így szólt:
- Köszönöm a gratulációt uram, de meg kell vallanom, hogy az csupán fele részben illet meg
engem. Én ugyanis nem a darabot alkottam, csak a szerzőt!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Színhely: London. Nagy könyv- és kézirataukció. Az árverésen kalapács alá került Sztravinszkij egyik korai balettjának eredeti partitúrája is. Licitáló bőven akadt, ám egy kitartó alkusz minden áron meg akarta szerezni az anyagot. Mind feljebb licitált, egészen háromezer fontig, mire végre birtokába került a partitúra. Az újságírók körülvették a csekkjét kiállító új tulajdonost, s kérdésekkel ostromolták.
- Igor Sztravinszkij vagyok - mutatkozott be általános meglepetésre, majd így folytatta:
- Soha el nem tudtam képzelni, hogy valaha kétszer annyit fogok adni partitúrám kéziratáért, mint amennyit annak idején, az egész balettal kerestem.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnöke friss primőr dinnyét látott egy belvárosi zöldségbolt kirakatában. Bement, és megkérdezte az árát.
- Öt pengő... korai újdonság.
- Na, ennyit én nem adok egy dinnyéért - morogta a bankvezér, és elsietett.
Bent a bankban már várt rá Kiss József, a költő, aki felemelt pausálét kért a lapjának. Lánczy először nem akart adni, de amikor a költő a hihetetlen megélhetési nehézségeket taglalta, végül felemelte a pausálét. Ezután még hosszan dolgozott az íróasztalánál, majd elindult haza. Útközben eszébe jutott, hogy mégis csak megveszi azt a dinnyét, és betért az üzletbe.
- Végtelenül sajnálom - mondta a tulajdonos -, de már eladtuk!
- Ugyan, ki az ördög vesz meg egy ötpengős dinnyét? - kérdezte méltatlankodva a bankvezér.
A kereskedő készséggel elárulta:
- Kiss József úr, a költő...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Giotto neve már ismertté vált, VIII. Bonifác elküldte egyik udvaroncát, hogy nézze meg miféle ember a híres festő, mert rendelni szeretne tőle. Az udvaronc elindult, de mielőtt Giottóhoz ment volna, több más művészt is felkeresett, és rajzokat kért tőlük a pápa részére. Aztán elment Giottóhoz is, akit épp munka közben talált. Előadta a pápa terveit, majd egy rajzot kért a festőtől. Giotto, aki szerette a tréfát, fogott egy papírt, aztán karját oldalához szorítva - mintha körző lenne - a kezében tartott vörös festékbe mártott ecsettel kört rajzolt. Aztán nevetve a küldönchöz fordult:
- Íme, itt a rajz.
Az udvaronc látta, hogy tréfát űznek vele, s megkérdezte.
- Kapok más rajzot is ezen kívül?
- Elég ez az egy, még sok is! - hangzott a válasz. - Vigye el a gazdájának, majd meglátjuk, mit
szól hozzá.
A küldönc elégedetlenül távozott. Visszaérkezve bemutatta a pápának a rajzokat, majd elővette Giotto körét, és elmesélte, hogy miféle "körzővel" rajzolta a festő. A pápa és művészeti tanácsadói nagy megrökönyödéssel nézték a szabad kézzel rajzolt szabályos kört, és egyből nyilvánvalóvá vált számukra, hogy milyen nagy festővel van dolguk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Amerikából hazaköltözve Pesten is sok érdekes emberrel találkozott:
Kavargattam kitűnő feketémet kedvenc presszómban, amikor hirtelen illatos ujjak fogták be mindkét szemem:
- Na, ki vagyok?
- Nem tudom, ki vagy szép ismeretlen. - Elengedett, megfordultam.
- Marietta - susogta a nő, és rövidlátón összehúzta a szemét.
Világosság gyulladt fejemben.
- Persze, Marietta!
Ezer éve nem láttam, de emlékeztem a történetére. Akkoriban Budapest legkedveltebb lokáljának táncosnője volt. A lokáltulajdonos mutatta be Mariettát egy gazdag külföldinek, aki lelkesen udvarolni kezdett a lánynak. Három hét múlva, távozása előtti reggel a férfi átadott a lánynak egy ötvenezer márkás csekket. Marietta kinyitotta rövidlátó, szép szemét, s valami számolócédulát látott maga előtt. Azt hitte, hogy az előző esti mulatság számláját mutogatja neki a férfi, hogy milyen sokba került a búcsúest. Azon nyomban összegyűrte és mérgesen eldobta a cetlit. A férfi elszégyellte magát. Ő ezt a csodát, ezt a gyönyörűséget holmi pénzzel akarta kifizetni. Talán még nem késő... Megvárta míg a lány felöltözködött, majd elvitte reggelizni, s így szólt hozzá:
- Drága kislány, legyen a feleségem!
Most pedig itt állt előttem.
- És aztán mi történt, Marietta? - kérdeztem. - Addig emlékszem, hogy a német üzletember elvett, és aztán eltűntél Pestről.
- A házasságom után hónapokig nem tudtam magamhoz térni a csodálkozástól, hiszen én a kapcsolatunkat csupán futó kalandnak gondoltam. Csak sokkal később, véletlenül tudtam meg a csekk történetét, amikor Hans elmesélte a barátjának, hogyan dobtam a szemétbe szeme láttára ötvenezer márkát. Egyébként van egy lányom. Húszéves, és olyan szép, mint én voltam az ő korában. Kedves, jó gyerek, csak egy baja van: erősen rövidlátó...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette. A művész önérzetét sértette az ostoba bírálat, s így válaszolt:
- Ne tessék elfelejteni, hogy mindkét apostol az égben van, és arcuk a szégyentől ég, mert látják
milyen rosszul kormányozzák az egyházat.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben - legalábbis a kutyatörténelemben - egyedülálló dolgot művelt. Jenő bácsi hosszú ideig törzsvendég volt a háború előtti New York kávéházban, minden délben ott ebédelt. Megállapodott a főszakáccsal, hogy amíg ő ebédel, a kutya is megkapja a maga adagját, és ő ezért havonta bizonyos összeget fizet: Néhány napi idomítás után, amikor az író leült ebédelni, a kutya automatikusan ment a konyhára a maga kis ebédkéjét elfogyasztani. Néhány hét múltán Jenő bácsi összeveszett az egyik pincérrel, ezért kimaradt az étteremből, és ezt követően a közeli Kulacsba járt ebédelni, ahol a kutya ebédje ügyében ugyanúgy megállapodott a főszakáccsal. Két hónap múlva azonban Kálmán Jenőt megállította az utcán a New York főszakácsa, és rátámadt:
- Hallja, Jenő úr! Szép alak maga, két hónapja nem fizeti a kutya ebédjét.
Jenő csodálkozva válaszolt:
- De hiszen én már két hónapja nem járok magukhoz ebédelni.
- Az lehet, hogy maga nem jár - mondta erre a szakács -, de a kutya igen!
Kálmán Jenő azonnal rájött, mi történt. A haspók kutya, nem törődvén azzal, hogy gazdája kimaradt a New Yorkból, ott is megebédelt, hiszen ő nem veszett össze senkivel. Ez a kutya volt az első a világon, amelyik adósságot csinált. Mit mást tehetett volna a gazdája, rendezte a számláját.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz.
A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja. Amikor a gyerek befejezte az alkalmi koncertet, Menuhin azt mondta:
- Kérem, a gyerek úgy játszik, mint Arthur Rubinstein.
- De hisz Rubinstein nem tud hegedülni - csodálkozott a gyerek apja.
- Ezért hasonlítottam hozzá - felelte Menuhin.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
