|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Szily Nóra közismert televíziós műsorvezető óvodás korában világgá akart menni. Anyukája batyut kötött a hátára, és sarkig tárta előtte az ajtót. A kislány pár perc múlva visszafordult, becsöngetett az ajtón, és csak annyit mondott édesanyjának: "Nem tudom, hogy merre van a világ!"
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Mozart mindössze tízesztendős volt, amikor diadalmas európai zongorakörútjáról visszatért Salzburgba. Egy salzburgi főúr, aki sokat hallott a gyermek művész német fejedelemségekben, Franciaországban, Angliában, Belgiumban elért sikereiről, nem tudta, hogy szólítsa meg a fiúcskát. Úgy érezte, hogy letegezni már nem lehet, viszont a közhasználatú "kegyed" megszólítás sehogy sem illett az apró emberkéhez. Igyekezett tehát úgy megkerülni a dolgot, ahogy ma is tesszük, ha nem tudjuk biztosan tegező vagy magázó viszonyban vagyunk-e társalgó-partne-rünkkel. Többes számot használt, ilyenformán:
- Hallom, hogy voltunk Franciaországban és Angliában; mesélték, hogy fogadtak bennünket az
udvarnál; jártunk Antwerpenben, Rotterdamban is...
A kis Wolfgang gyerek álmélkodva nézte a "bácsit".
- Érdekes - rázta a fejét. - Én egyáltalán nem emlékszem, hogy mi ezeken a helyeken egyetlen
egyszer is találkoztunk volna egymással...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Elgondolkozva sétált Mark Twain az utcán, és véletlenül nekiütközött egy járókelőnek. Az író elnézést kért, de az illető rámordult:
- Idióta!
Mark Twainnek felragyogott az arca. S mintha régi ismerősre bukkant volna, megemelte a kalapját:
- Á, csakugyan! Már emlékszem önre. Az én nevem pedig: Mark Twain.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a "Három testőr" és a "Gróf Monte Christo" sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegköny-vének alapjául is szolgált. Amikor az ifjú Dumas a Kaméliás hölgyet megjelentette, a könyv egyszeriben oly átütő sikert aratott, hogy az író, barátai rábeszélésére színdarab formájában is megírta. Egy kitűnő párizsi színház vette meg a darabot, és a mű ebben a formájában is folytatta diadalútját. Mindjárt a bemutatón meghódította Párizs színházlátogató közönségét. A bemutatón természetesen jelen volt a büszke apa is, és az első felvonás utáni szünetben boldogan vegyült el a közönség közé, hogy fia diadalát élvezze. Egyszer csak elébe állt egy elegánsan öltözött polgár a nejével együtt, megragadta az öreg Dumas kezét, és lelkesen így kiáltott fel:
- Mester! Köszönjük önnek ezt a művet, talán még életben ily csodásat nem. írt. Gratulálok az
írók fejedelmének!
Dumas végighallgatta a dicsérő szavakat, majd elengedve a fellelkesült újgazdag párnás kezét, szerényen így szólt:
- Köszönöm a gratulációt uram, de meg kell vallanom, hogy az csupán fele részben illet meg
engem. Én ugyanis nem a darabot alkottam, csak a szerzőt!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw egyszer gondolataiba merülve sétált az utcán, amikor egy ismerőse megszólította:
- Ó, Mr. Shaw, adok egy fontsterlinget azért, amire most gondol...
- Á, nem ér annyit - tiltakozott az író.
- Nem hiszem én! Hát mire gondolt?
- Önre.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Alfonz, Aragónia királya több udvaronca kíséretében ellátogatott egy ékszerészhez. Miután megtekintették a látnivalókat, kigyönyörködték magukat az ékszerekben, a későbbi vásárlás ígéretével távoztak. Alig léptek ki az üzletből, amikor a király után szaladt a kereskedő, és panaszkodott, hogy eltűnt a legértékesebb gyémántja. A király hogy mentse az udvar becsületét, visszafordult az üzletbe, és hozatott egy nagy tál korpát. Aztán megparancsolta mindegyik kísérőjének, hogy kezét ökölbe szorítva tegye a korpába, és nyitott tenyérrel húzza ki. Elsőnek maga a király járult a korpás edényhez. Miután mindenki sorra került, a korpát átszitálták, és megtalálták az elveszett gyémántot. Így senki sem keveredett gyanúba, senkinek sem veszett el a becsülete.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Egy ragyogó filmötlet megírása kapcsán szóba került egy ismert író neve.
- Nem hiszem, hogy alkalmas lenne rá. - vélekedett Tognazzi.
- Szerintem igen - állította a producer. - Olyan embernek ismerem, aki tele van szellemmel.
- Kétségkívül tele van - bólogatott a színész. - Csakhogy azért van tele szellemmel, mert soha
egy mákszemnyit sem használ el belőle.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A magyar közönség körében is népszerű olasz színész, Alberto Sordi egy rendkívül ostobácska, de gyönyörű szép hölggyel csevegett. Illetve nem is annyira csevegett, mint inkább szelíden tűrte, hogy a hölgy csevegjen vele. A szépszájú butuska valahogyan észrevette, hogy a színész nem figyel a beszédére, s neheztelve megjegyezte:
- Hiszen maga ügyet sem vet arra, amit mondok...
- Asszonyom - védekezett Sordi - igaz, hogy nem hallgattam arra amit mond, de gyönyörködve bámulom, ahogy mondja!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | A püspök hintón utazott, s szembe jött vele lóháton egy kapucinus barát.
- Mióta utaznak lóháton szent Ferenc hívei? - kérdezte gúnyosan a püspök.
- Azóta, amióta Szent Péter utódai hintón járnak - hangzott a riposzt.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Kiplingtől, a világhírű angol írótól egy táraságban megkérdezték, hogy szerinte kik kormá-nyozzák a világot: a férfiak vagy a nők?
- Természetesen a férfiak - felelte hamiskás mosollyal az író. - De ki kell kérniük a feleségük
hozzájárulását.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
