|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Niels Bohr, a Nobel-díjas fizikus egyetemista korában a főiskolai csapat kapuját védte. Egyik professzora csodálkozva látta, hogy a kapus egy nyúllábat vitt magával a pályára.
- Ezt nem értem - mondta. - Ön tudós ember létére hisz abban, hogy az ilyesmi szerencsét hoz?
- Természetesen nem hiszek benne - mondta Bohr. - De azt állítják, hogy akkor is szerencsét hoz.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Párizsba költözése után a nagy tekintélyű olasz zeneszerző és dirigens, Gasparo Spontini csakhamar elnyerte Napóleon kegyeit. Ennek ellenére a trónjára visszahelyezett XVIII. Lajos udvari zeneszerzőjévé nevezte ki. Majd Berlinben a porosz királynak lett udvari zeneszerzője és főzeneigazgatója. Később a francia és a porosz Akadémia tagja, a Pour le Mérite rend lovagja és a többi, és a többi... Az öntelt és zsarnoki természetű Spontinit nem nagyon szerették, s egy zeneünnepély alkalmából, amikor összes rendjeleivel és kitüntetéseivel ékesítve lépett fel a karmesteri pulpitusra, egyik zenész odasúgta a szomszédjának:
- Nézz oda, hogy felcicomázta magát! Alig férnek el a kitüntetései a mellén. Bezzeg Mozartnak
egyetlen rendjele sem volt!
- De neki nem is volt rá szüksége - felelte a másik muzsikus.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Aristo házat építtetett magának Ferrarában. Egyszer megkérdezték tőle, miért olyan kicsi és pompa nélküli a háza, holott híres eposza tele van csodálatosan szép, nagy palotákkal. A költő józan választ adott:
- Azért, mert könnyebb szavakat összehordani, mint köveket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A riporter megkérdezi a filmcsillagot:
- Hány éves?
- Negyven felé közeledem.
- És melyik irányból?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Habsburg Ottó az Europarlament üléstermében rakosgatja a papírjait.
- A kollegái már mind a tévé előtt ülnek képviselő úr - mondja a titkára. - Osztrák-Magyar
futballmeccs van.
- Igazán! - csodálkozik a monarchia utolsó császárának fia. - Na, és ki ellen játszunk?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Henry Ford meglehetősen elfoglalt ember volt. Egyszer vele is riportot készített:
- Mi a véleménye a szerelemről?
- Ilyesmivel nem szoktam foglalkozni.
- Mi a véleménye a házasságról?
- Megnősültem.
- Szokott könyveket olvasni?
- Haszontalanságokra nincs időm.
- De úgy tudom, írt is egy könyvet az életéről.
- Nem én írtam. Csak engedélyeztem.
- Elolvasta?
- Még nem.
- Mennyire becsüli a vagyonát?
- Nem tudom. Nem számoltam.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Ki a borvirágot szereti, rossz ivó nem lehet!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A festő már egy hete éhezik, egy vasa sincs. Elhatározza, hogy értékesíti egyik tájképét. A műkereskedő sokáig nézegeti az alkotást, majd azt mondja:
- Na jó, megveszem. Adok érte... hm... ötszáz forintot.
- Ötszáz forintot? - döbben meg a piktor. - De hiszen a vászon is többe került!
- Na igen, de akkor még nem volt összemázolva!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelők sűrűn lengették feléjük kalapjukat:
- Kínos dolog ez a nagy népszerűség - panaszkodott Goethe -, mindenki köszön nekem...
- Kár ezen bosszankodni - nyugtatta meg Beethoven. - Lehet, hogy nekem köszönnek.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Giotto neve már ismertté vált, VIII. Bonifác elküldte egyik udvaroncát, hogy nézze meg miféle ember a híres festő, mert rendelni szeretne tőle. Az udvaronc elindult, de mielőtt Giottóhoz ment volna, több más művészt is felkeresett, és rajzokat kért tőlük a pápa részére. Aztán elment Giottóhoz is, akit épp munka közben talált. Előadta a pápa terveit, majd egy rajzot kért a festőtől. Giotto, aki szerette a tréfát, fogott egy papírt, aztán karját oldalához szorítva - mintha körző lenne - a kezében tartott vörös festékbe mártott ecsettel kört rajzolt. Aztán nevetve a küldönchöz fordult:
- Íme, itt a rajz.
Az udvaronc látta, hogy tréfát űznek vele, s megkérdezte.
- Kapok más rajzot is ezen kívül?
- Elég ez az egy, még sok is! - hangzott a válasz. - Vigye el a gazdájának, majd meglátjuk, mit
szól hozzá.
A küldönc elégedetlenül távozott. Visszaérkezve bemutatta a pápának a rajzokat, majd elővette Giotto körét, és elmesélte, hogy miféle "körzővel" rajzolta a festő. A pápa és művészeti tanácsadói nagy megrökönyödéssel nézték a szabad kézzel rajzolt szabályos kört, és egyből nyilvánvalóvá vált számukra, hogy milyen nagy festővel van dolguk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
