|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | A magyar közönség körében is népszerű olasz színész, Alberto Sordi egy rendkívül ostobácska, de gyönyörű szép hölggyel csevegett. Illetve nem is annyira csevegett, mint inkább szelíden tűrte, hogy a hölgy csevegjen vele. A szépszájú butuska valahogyan észrevette, hogy a színész nem figyel a beszédére, s neheztelve megjegyezte:
- Hiszen maga ügyet sem vet arra, amit mondok...
- Asszonyom - védekezett Sordi - igaz, hogy nem hallgattam arra amit mond, de gyönyörködve bámulom, ahogy mondja!
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Giotto neve már ismertté vált, VIII. Bonifác elküldte egyik udvaroncát, hogy nézze meg miféle ember a híres festő, mert rendelni szeretne tőle. Az udvaronc elindult, de mielőtt Giottóhoz ment volna, több más művészt is felkeresett, és rajzokat kért tőlük a pápa részére. Aztán elment Giottóhoz is, akit épp munka közben talált. Előadta a pápa terveit, majd egy rajzot kért a festőtől. Giotto, aki szerette a tréfát, fogott egy papírt, aztán karját oldalához szorítva - mintha körző lenne - a kezében tartott vörös festékbe mártott ecsettel kört rajzolt. Aztán nevetve a küldönchöz fordult:
- Íme, itt a rajz.
Az udvaronc látta, hogy tréfát űznek vele, s megkérdezte.
- Kapok más rajzot is ezen kívül?
- Elég ez az egy, még sok is! - hangzott a válasz. - Vigye el a gazdájának, majd meglátjuk, mit
szól hozzá.
A küldönc elégedetlenül távozott. Visszaérkezve bemutatta a pápának a rajzokat, majd elővette Giotto körét, és elmesélte, hogy miféle "körzővel" rajzolta a festő. A pápa és művészeti tanácsadói nagy megrökönyödéssel nézték a szabad kézzel rajzolt szabályos kört, és egyből nyilvánvalóvá vált számukra, hogy milyen nagy festővel van dolguk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Megütött a guta egy angol főnemest, aki rettenetesen szenvedett. Nemsokára jelentették, hogy érkezett egy orvos, aki nagyszerű orvosságot ígért gutaütés ellen. A beteg megkérdezte:
- Gyalog jött vagy kocsin?
- Gyalog - jelentették a háziak.
- Akkor dobjátok ki, mert szélhámos. Ha ugyanis komoly orvossága volna gutaütés ellen, már
régen hatlovas hintón járna.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Nem csak a török megszállás, hanem a 400 éves osztrák uralom is őriz néhány anekdotát.
II. József császár egy alkalommal elutazott egy magyar városkába látogatóba. Megtekintette a piacot is, és ott megkérdezte egy kereskedőtől, mennyibe kerül a tojás.
- Darabja egy arany - így a válasz.
- Talán ennyire ritka errefelé a tojás - kérdezte az uralkodó -, hogy ilyen drágán kell adni?
- Nem a tojás ritka felség - felelte a kereskedő -, hanem a császár.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | A riporter megkérdezi a filmcsillagot:
- Hány éves?
- Negyven felé közeledem.
- És melyik irányból?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Ki a borvirágot szereti, rossz ivó nem lehet!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Hildesheimben Till Eulenspiegel felkereste a lókupecet, és kiválasztott egy lovat. Aztán megkérdezte az árát. Mikor meghallotta, hogy 24 dukátot kell fizetnie érte, így szólt:
- Barátom, egyezzünk meg: kifizetek 12 dukátot, a többivel adós maradok.
Ebben megegyeztek. Teltek a hetek, a hónapok, és mivel Till Eulenspiegel nem vitte el a pénzt, a lókupec kérdőre vonta, miért nem fizet. Meglepő választ kapott:
- Barátom, nem tartozom semmivel.
- Hogyan? - kérdezte meglepődve a kupec. - Hiszen csak 12 dukátot fizettél.
- Igen, de ne feledd, hogy abban egyeztünk meg: a többivel adós maradok!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Csortos Gyula, a II. világháború előtti magyar filmgyártás legendás színésze legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, miután leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a főpincér:
- Művész úr! Elnézést, ez az asztal foglalt.
- Akkor vigyék el! - mondta a színész, és nem mozdult helyéről.
Kedvenc csemegéje volt a rák. Megrendelte. De - mint ismeretes - a rák ollója a java, a többi nem ér semmit. Megérkezett a rák, de egyik ollója hiányzott. Csortos hívta a pincért, és szótlanul rámu-tatott az olló helyére. A pincér dadogni kezdett:
- Igen... látom, művész úr, vagyis... nem látom, mert hiányzik. Igen, határozottan hiányzik az egyik ollója, de mi erről nem tehetünk. Tetszik tudni, ezek a rákok vadállatok, vérengzőek, állandó harcban állnak egymással. Persze... az ollójuk a fő fegyverük, vagyis más fegyverük nincs is... Na már most, a helyzet nyilván az, hogy ez a rák, harc közben - valószínűleg egy nőstényért törhetett ki a küzdelem -, elvesztette az ollóját.
Csortos szótlanul végighallgatta a pincért, majd így szólt:
- Jó. Értem. Akkor hozzák ide nekem a győztest.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | A legtöbb adomát a "nagy nemzedék" színészeiről jegyezték fel:
Somlay Artúr fiatal korában sokat foglalkozott szociológiai tanulmányokkal. Egyszer szakszerű kiselőadást tartott Mály Gerőnek a tőke és a munka egymáshoz való viszonyáról. Mály azonban már az alapoknál elakadt, ezért érzékletesebb magyarázatra volt szükség.
- Nem tudod mi a tőke és a munka? - kérdezte Somlay türelmesen. - Hát mondjuk, kölcsön adsz nekem 20 pengőt. Ez a tőke. Aztán ugye vissza akarod tőlem szerezni. Ez a munka.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Mozart mindössze tízesztendős volt, amikor diadalmas európai zongorakörútjáról visszatért Salzburgba. Egy salzburgi főúr, aki sokat hallott a gyermek művész német fejedelemségekben, Franciaországban, Angliában, Belgiumban elért sikereiről, nem tudta, hogy szólítsa meg a fiúcskát. Úgy érezte, hogy letegezni már nem lehet, viszont a közhasználatú "kegyed" megszólítás sehogy sem illett az apró emberkéhez. Igyekezett tehát úgy megkerülni a dolgot, ahogy ma is tesszük, ha nem tudjuk biztosan tegező vagy magázó viszonyban vagyunk-e társalgó-partne-rünkkel. Többes számot használt, ilyenformán:
- Hallom, hogy voltunk Franciaországban és Angliában; mesélték, hogy fogadtak bennünket az
udvarnál; jártunk Antwerpenben, Rotterdamban is...
A kis Wolfgang gyerek álmélkodva nézte a "bácsit".
- Érdekes - rázta a fejét. - Én egyáltalán nem emlékszem, hogy mi ezeken a helyeken egyetlen
egyszer is találkoztunk volna egymással...
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
