|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | A földönkívüliek életet sem "fenékig tejföl". Nekik is vannak problémáik, esendő emberi meg-nyilvánulásaik. Egy kontakt, aki a "kis szürkékkel" áll kapcsolatban így számolt be a magánéletük-ről: Láttam, amint egy idősebb lény a gyermekei szobájába lépve hasra esett. A gyerekek jót nevettek rajta. Más alkalommal veszekedést hallottam. Egy "kis szürke" feleség ordított a férjével. Féltékeny volt rá a földi nők miatt, mert elrabolják, és közben tapogatják őket.
A vicces jelenetek, kínos incidensek tehát magasabb fejlettségi szinten is előfordulnak, de ezeket igyekeznek takargatni előlünk.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Makláry János egyszer meglátogatta kollegáját hétvégi tanyáján, de nem mert belépni a kapun, mert bent egy hatalmas kutya vicsorgott rá fenyegetően.
- Gyere csak nyugodtan - szólt ki a gazda.
- De itt ez a nagy kutya...
- Nem kell félned tőle, ki van herélve...
- Nem is attól félek, hogy megizél, hanem hogy megharap.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | II. Fülöp spanyol király Kasztília ifjú katonai parancsnokát indította el Rómába, hogy pápai székre emelése alkalmából jókívánságait tolmácsolja V. Sixtus pápának. A trónra lépő pápát igen bosszantotta, hogy a legkatolikusabb király ilyen pelyhes képű legénykével jelenteti üdvözletét, s megkérdezte a lábainál térdre ereszkedő követtől:
- Vajon hiányoznak-e kegyelmed királyi urának udvarából a férfiak, hogy ilyen csupasz állú ifjoncot küld hozzám követségbe?
A büszke spanyol, aki éppen csókkal illette a pápa kesztyűjét ékesítő halászgyűrűt, gyorsan fel-emelkedett, s epésen válaszolt:
- Ha királyom úgy gondolta volna, hogy szakállban rejlik az érdem, akkor nyilván nem egy nemesembert, hanem egy bakkecskét küldött volna szentséged koronázási ünnepségére.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, Moritz Moszkowski Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Alekszandr Glazunov társaságában. Ahogy a nagy bécsi muzsikus Franz Schubert hajdani otthonához értek, megálltak, és elolvasták a ház falára erősített márvány emléktábla szövegét.
- Mit gondolsz, barátom - mélázott el Glazunov -, ha meghalok az én házamra is tesznek majd
egy táblát?
- Egész biztos! - vágta rá Moszkowski.
- És vajon mit írnak majd rá? - faggatta tovább Glazunov.
- Azt írják rá: Ez a lakás eladó!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | A ház úrnője megkéri vendégét, a híres pszichiátert, árulja el, miként tudja eldönteni, hogy az elébe kerülő ember normális-e, vagy sem.
- Semmi sem egyszerűbb, asszonyom. Felteszek neki egy olyan kérdést, amelynek a meg-válaszolása normális ember számára semmi gondot nem jelent. Például, mint ismeretes Cook kapitány három világkörüli úton vett részt, és egyik útján életét vesztette. Nos hányadikon?
Egy darabig eltűnődik ezen a ház úrnője, majd bosszús fintorral válaszolja:
- Sosem voltam erős történelemből.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Korunk áldása, az elektromos energia felfedezése és használatba vétele nem ment könnyen. Amikor Michael Faraday az angol pénzügyminiszternél kilincselt az elektromosság bevezetése, elterjesztése érdekében, minden érve süket fülekre talált. Hiába bizonygatta a villamos energia életünk minden területére kiható előnyeit, azt hogy minőségi ugrást fog létrehozni civilizációnk fejlődésben, nem sikerült meggyőznie a pénzügyi finanszírozás legfőbb letéteményesét. Végső érvként bevetette, hogy: "Egy napon uram adót is vethet ki rá." Ez hatott. Felnyílt az utolsó sorompó is az elektromosság hódító útja előtt.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Egy kolostor apácái küldöttséget menesztettek a pápához, hogy engedélyt szerezzenek a gyón-tatáshoz. Méltatlannak tartották, hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be. Jobban szerettek volna a főnöknőjüknek gyónni. A pápa meghallgatta kérésüket, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap, ugyanígy bezárva hozzátok vissza.
Az apácák engedelmesen hazamentek. Otthon aztán elkezdték nézegetni, forgatni a dobozt, és - nem tudva legyőzni kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár repült ki belőle.
Másnap az apácák rettegve jelentették a pápának a balesetet. Az egyházfő azonban nem haragudott rájuk, csak mosolyogva megjegyezte:
- Így most megmutatkozott a gyarlóságotok. Ugyanígy tennétek a gyónással is. Nem tudnátok megőrizni a rátok bízott titkot, hanem továbbadnátok.
Ezért apácák ma sem gyóntathatnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Szenes Ernő, az 1920-as évek népszerű színésze éppen sivár anyagi helyzetben volt, amikor hazaérkezett Berlinből Bolváry Géza filmrendező. Szenes azonnal felhívta telefonon:
- De jó, hogy itthon vagy, drága Gézám! Teljesen le vagyok égve. Kérlek, adjál nekem egy akármilyen kis szerepet a filmgyárban, csak hogy keressek valamit...
Bolváry megígérte, hogy hamarosan jelentkezik. És valóban, másnap már fel is hívta a produkció titkára, és közölte vele, hogy szerepet kapott a következő filmben. 6 forgatási napról van szó, a gázsi napi 200 pengő. (Ez nagy összegnek számított akkoriban, mert ahogy a népszerű dal is mondta: havi 200 fixszel az ember már könnyen viccel.) Szenes ellágyult a gavalléros gázsitól, és megkérdezte:
- Mikor kell jelentkeznem a filmgyárban?
- Csütörtök reggel, 9 órakor - felelte a titkár.
- Micsoda? - kiáltott fel dühösen Szenes. - Vegyék tudomásul, hogy akkor én még alszom.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Enrico Caruso, a legendásan szép hangú olasz tenorista hosszas hányattatás, és eredménytelen próbálkozás után a milánói Scala színpadán "futott be". Bemutatkozását tapsorkánok kísérték, áradozó dicshimnuszok követték, egy csapásra világhírű lett. Az ünneplések lecsillapultával Caru-sóban feltámadt a vágy, hogy szülővárosában, számtalan balsikere színhelyén, Nápolyban is megismerkedjenek kibontakozott tehetségével. Hamarosan módot is talált a nápolyi vendégszereplésre. Ámde ez alkalommal is bebizonyosodott a régi mondás igazsága: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Carusót pátriája igen hűvösen fogadta. A méltatlan bánásmód annyira elkeserítette a művészt, hogy bejelentett fellépéseit is lemondta, és sürgősen elutazott Ná-polyból. Távozásakor ezt mondta barátainak:
- Visszajövök még Nápolyba, mert az én drága szülővárosomat mindenekfölött szeretem. Azért térek vissza, hogy nápolyi makarónit ehessek. De istenúgyse, soha többé nem énekelek ebben a városban!
És ezt az úgynevezett "makaróni-esküt" holtáig megtartotta.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | XV. Lajos, ha szeszélye úgy hozta, érdeklődésével tüntette ki az egyszerű népet. Éppen vadá-szaton volt fényes kíséretével, amikor szembetalálkozott egy paraszttal, aki egy gyalulatlan fakoporsót cipelt a vállán. A király megállította:
- Hova viszed azt a koporsót?
- A szomszéd faluba.
- Kinek?
- Egy halottnak.
- Férfi vagy nő?
- Férfi.
- S miben halt meg?
- Éhezésben.
A királyi párbeszéd ezzel befejeződött.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
