|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Úgy látszik a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki. A síremlék felavatása során a még élő édesanyja keserű könnyekre fakadt:
"Ó, Robbie! Te egy darab kenyeret kértél tőlük, s ők egy darab követ adtak neked!"
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Ha egy diplomata azt mondja: igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja: nem, akkor az nem diplomata.
Ha egy úrinő azt mondja: nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja: talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja: igen, akkor az nem úrinő.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | A Bibliában leírtakkal kapcsolatban már sok zavarba ejtő kérdést tettek fel a logikai alapon gondolkodók. Szent Ágostontól egyszer megkérdezték, hogy: "Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot?" Szegény nem tudott rá válaszolni, ezért ezzel a tréfával ütötte el a dolgot: "Elkészítette a poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Ruggiero Leoncavallo első nagy sikerét a Bajazzók bemutatójával aratta Milánóban, 1892-ben. Amikor az előadás megkezdése előtt felment a vezénylő pulpitusra, a nézőtérről éles sarkantyú-pengést hallott. Dühösen megfordult, s látta amint a földszint első sorában, nagy sarkantyúcsörömpöléssel mögéje telepszik egy lovastiszt. Leoncavallo nyelt egyet, visszafogta dühét, és udvariasan biccentett a tisztnek:
- Köszönöm, uram! Nagyon köszönöm!
- De mit, maestro? - kérdezte meglepetten a huszártiszt.
- Azt, uram - felelte most már kedélyesen Leoncavallo -, hogy csak a sarkantyúját kötötte fel a
premieremre, és a lovát nem hozta magával.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | IV. Henrik francia király hosszasan beszélgetett az udvarába küldött spanyol követtel. Arról folyt a diskurzus, hogy valójában kik irányítják az országot: az uralkodó, vagy a tisztségviselők. Amikor a követ az uralkodó végső döntési lehetőségét említette, a király szellemes bemutatót tartott neki, hogy minek alapján kell felelős döntéseket hoznia. Először Villeroi-t hivatta, s így szólt hozzá:
- Kérem, nézze meg ezt az oszlopot, nemsokára kidől!
A miniszter rá sem nézett az oszlopra, hanem tüstént rendelkezett:
- Meg kell erősíteni, nyomban kiadom a parancsot.
Aztán a király Jeannin-t hivatta, és ugyanazt mondta neki, de más választ kapott:
- Elejét kell vennünk annak, hogy az oszlop kidőljön.
Végül hivatta Sully-t, aki ránézett az oszlopra, s így szólt:
- Ugyan hová gondol felséged! Mi már rég kidőltünk az élők sorából, amikor ez az oszlop még állni fog!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Raquel Welch elgondolkodtató mondását a legbölcsebb férfiak is megirigyelhetnék:
"Az agyunk is lehet erogén zóna."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | II. Fülöp spanyol király Kasztília ifjú katonai parancsnokát indította el Rómába, hogy pápai székre emelése alkalmából jókívánságait tolmácsolja V. Sixtus pápának. A trónra lépő pápát igen bosszantotta, hogy a legkatolikusabb király ilyen pelyhes képű legénykével jelenteti üdvözletét, s megkérdezte a lábainál térdre ereszkedő követtől:
- Vajon hiányoznak-e kegyelmed királyi urának udvarából a férfiak, hogy ilyen csupasz állú ifjoncot küld hozzám követségbe?
A büszke spanyol, aki éppen csókkal illette a pápa kesztyűjét ékesítő halászgyűrűt, gyorsan fel-emelkedett, s epésen válaszolt:
- Ha királyom úgy gondolta volna, hogy szakállban rejlik az érdem, akkor nyilván nem egy nemesembert, hanem egy bakkecskét küldött volna szentséged koronázási ünnepségére.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Osztropoli Herschel olyan szerepet töltött be a zsidó legendákban, mint Till Eulenspiegel a német mondavilágban. A tréfacsináló zsidó góbé egy csodarabbinál szolgált, aki szent tanácsairól volt híres. Egy napon a rabbinak el kellett utaznia. A látogatók azonban tovább jöttek, és tanácsra vártak. Ezért Herschel fogta magát, és beült a rabbi helyére. Elsőként egy bigott vallásos zsidó érkezett. Mindjárt a lényegre tért, és szinte könyörgött neki:
- Rabbi! Közvetlenül a pokol tornácán voltam, kérlek szabj ki rám büntetést!
- Mi történt? - kérdezte kellő komolysággal Herschel.
- Elutaztam egy országos vásárra, és az éjszakát a közeli fogadóban töltöttem. Mivel már nem volt szabad szoba, meg kellett osztanom az ágyamat valakivel. A sötétben nem vettem észre, hogy egy szép, keresztény lány feküdt mellém. És ekkor tévedésből megérintettem a mellét.
- Mi történt azután?
- Elrohantam, és most itt vagyok.
- Nagy a te bűnöd! - szólt Herschel. - Nehéz büntetést kiszabni rád. Három napig csak szalmát
ehetsz.
Midőn a rabbi hazatért, és fülébe jutott a turpisság, felelősségre vonta Herschelt. Főleg azt nehezményezte, hogy miért szabott ki erre a vakbuzgó zsidóra ilyen ostoba büntetést?
- Rabbi! - felelte Herschel. - Ez a zsidó egy csinos fiatal lány mellett feküdt, és elszaladt onnét.
Ebből következtettem rá, hogy szamár. S ha szamár, akkor szalmát kell ennie.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | A riporter megkérdezi a filmcsillagot:
- Hány éves?
- Negyven felé közeledem.
- És melyik irányból?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Enrico Caruso, a legendásan szép hangú olasz tenorista hosszas hányattatás, és eredménytelen próbálkozás után a milánói Scala színpadán "futott be". Bemutatkozását tapsorkánok kísérték, áradozó dicshimnuszok követték, egy csapásra világhírű lett. Az ünneplések lecsillapultával Caru-sóban feltámadt a vágy, hogy szülővárosában, számtalan balsikere színhelyén, Nápolyban is megismerkedjenek kibontakozott tehetségével. Hamarosan módot is talált a nápolyi vendégszereplésre. Ámde ez alkalommal is bebizonyosodott a régi mondás igazsága: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Carusót pátriája igen hűvösen fogadta. A méltatlan bánásmód annyira elkeserítette a művészt, hogy bejelentett fellépéseit is lemondta, és sürgősen elutazott Ná-polyból. Távozásakor ezt mondta barátainak:
- Visszajövök még Nápolyba, mert az én drága szülővárosomat mindenekfölött szeretem. Azért térek vissza, hogy nápolyi makarónit ehessek. De istenúgyse, soha többé nem énekelek ebben a városban!
És ezt az úgynevezett "makaróni-esküt" holtáig megtartotta.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
