|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnöke friss primőr dinnyét látott egy belvárosi zöldségbolt kirakatában. Bement, és megkérdezte az árát.
- Öt pengő... korai újdonság.
- Na, ennyit én nem adok egy dinnyéért - morogta a bankvezér, és elsietett.
Bent a bankban már várt rá Kiss József, a költő, aki felemelt pausálét kért a lapjának. Lánczy először nem akart adni, de amikor a költő a hihetetlen megélhetési nehézségeket taglalta, végül felemelte a pausálét. Ezután még hosszan dolgozott az íróasztalánál, majd elindult haza. Útközben eszébe jutott, hogy mégis csak megveszi azt a dinnyét, és betért az üzletbe.
- Végtelenül sajnálom - mondta a tulajdonos -, de már eladtuk!
- Ugyan, ki az ördög vesz meg egy ötpengős dinnyét? - kérdezte méltatlankodva a bankvezér.
A kereskedő készséggel elárulta:
- Kiss József úr, a költő...
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Chaplin emlékezetes filmje, az "Egy király New Yorkban" Londonban készült. A New York-i felvételeket egy amerikai segédoperatőr, Randolph Parker rögzítette. A városképek kitűnően sike-rültek, és Chaplin meghívta Parkert a londoni forgatásra is. Az egyik szünetben Chaplin magához intette a fiatalembert:
- Úgy tudom, hogy először van Európában. Hogy tetszik London?
Parker megvonta a vállát.
- Hát, a város szép... Voltaképpen minden tetszik, csak nem találkoztam olyan merész,
vállalkozó szellemű üzletemberekkel, akik nálunk százával vannak!
Chaplin elgondolkodott.
- Hát igen... Ez a fajta itt a börtönökben ül!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Egy ifjú poéta hosszú ideje várta, hogy a Hét című irodalmi hetilap szerkesztője, Kiss József költő megszólítsa. Ezt azonban csak egy különösen gyenge versével érte el.
- Hány éves maga, ifjú barátom? - kérdezte kegyesen.
- Huszonöt - felelte az idős pályatárs figyelmével kitüntetett ifjú.
- Istenem! - sóhajtott fel az ősz poéta. - Ha én még egyszer huszonöt lehetnék, azt sem bánnám,
ha olyan tehetségtelen lennék, mint maga.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a "Három testőr" és a "Gróf Monte Christo" sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegköny-vének alapjául is szolgált. Amikor az ifjú Dumas a Kaméliás hölgyet megjelentette, a könyv egyszeriben oly átütő sikert aratott, hogy az író, barátai rábeszélésére színdarab formájában is megírta. Egy kitűnő párizsi színház vette meg a darabot, és a mű ebben a formájában is folytatta diadalútját. Mindjárt a bemutatón meghódította Párizs színházlátogató közönségét. A bemutatón természetesen jelen volt a büszke apa is, és az első felvonás utáni szünetben boldogan vegyült el a közönség közé, hogy fia diadalát élvezze. Egyszer csak elébe állt egy elegánsan öltözött polgár a nejével együtt, megragadta az öreg Dumas kezét, és lelkesen így kiáltott fel:
- Mester! Köszönjük önnek ezt a művet, talán még életben ily csodásat nem. írt. Gratulálok az
írók fejedelmének!
Dumas végighallgatta a dicsérő szavakat, majd elengedve a fellelkesült újgazdag párnás kezét, szerényen így szólt:
- Köszönöm a gratulációt uram, de meg kell vallanom, hogy az csupán fele részben illet meg
engem. Én ugyanis nem a darabot alkottam, csak a szerzőt!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Gábor Andort, a Ludas Matyi egykori legendás főszerkesztőjét egy nem igazán tehetséges ifjú humorista ostromolta kéziratokkal. Egy alkalommal bement a szerkesztőségbe, hogy kimaradt írása miatt reklamáljon a főszerkesztőnél. Gábor Andor higgadtan elővette a Ludas legfrissebb számát, és komótosan végiglapozta.
- Hát látja fiam, minden oldal tele van. Most mondja meg: hová tettük volna a maga írását?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Amerikából hazaköltözve Pesten is sok érdekes emberrel találkozott:
Kavargattam kitűnő feketémet kedvenc presszómban, amikor hirtelen illatos ujjak fogták be mindkét szemem:
- Na, ki vagyok?
- Nem tudom, ki vagy szép ismeretlen. - Elengedett, megfordultam.
- Marietta - susogta a nő, és rövidlátón összehúzta a szemét.
Világosság gyulladt fejemben.
- Persze, Marietta!
Ezer éve nem láttam, de emlékeztem a történetére. Akkoriban Budapest legkedveltebb lokáljának táncosnője volt. A lokáltulajdonos mutatta be Mariettát egy gazdag külföldinek, aki lelkesen udvarolni kezdett a lánynak. Három hét múlva, távozása előtti reggel a férfi átadott a lánynak egy ötvenezer márkás csekket. Marietta kinyitotta rövidlátó, szép szemét, s valami számolócédulát látott maga előtt. Azt hitte, hogy az előző esti mulatság számláját mutogatja neki a férfi, hogy milyen sokba került a búcsúest. Azon nyomban összegyűrte és mérgesen eldobta a cetlit. A férfi elszégyellte magát. Ő ezt a csodát, ezt a gyönyörűséget holmi pénzzel akarta kifizetni. Talán még nem késő... Megvárta míg a lány felöltözködött, majd elvitte reggelizni, s így szólt hozzá:
- Drága kislány, legyen a feleségem!
Most pedig itt állt előttem.
- És aztán mi történt, Marietta? - kérdeztem. - Addig emlékszem, hogy a német üzletember elvett, és aztán eltűntél Pestről.
- A házasságom után hónapokig nem tudtam magamhoz térni a csodálkozástól, hiszen én a kapcsolatunkat csupán futó kalandnak gondoltam. Csak sokkal később, véletlenül tudtam meg a csekk történetét, amikor Hans elmesélte a barátjának, hogyan dobtam a szemétbe szeme láttára ötvenezer márkát. Egyébként van egy lányom. Húszéves, és olyan szép, mint én voltam az ő korában. Kedves, jó gyerek, csak egy baja van: erősen rövidlátó...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Alfonz, Aragónia királya több udvaronca kíséretében ellátogatott egy ékszerészhez. Miután megtekintették a látnivalókat, kigyönyörködték magukat az ékszerekben, a későbbi vásárlás ígéretével távoztak. Alig léptek ki az üzletből, amikor a király után szaladt a kereskedő, és panaszkodott, hogy eltűnt a legértékesebb gyémántja. A király hogy mentse az udvar becsületét, visszafordult az üzletbe, és hozatott egy nagy tál korpát. Aztán megparancsolta mindegyik kísérőjének, hogy kezét ökölbe szorítva tegye a korpába, és nyitott tenyérrel húzza ki. Elsőnek maga a király járult a korpás edényhez. Miután mindenki sorra került, a korpát átszitálták, és megtalálták az elveszett gyémántot. Így senki sem keveredett gyanúba, senkinek sem veszett el a becsülete.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Mitől író az író?
Gádor Béla egy ízben a Rádió pagodájában ült egy sikeresnek éppen nem mondható szerző-társsal, akit annyira fellelkesített Gádornak egy al-dunai utazásról szóló remek, humorú írása, hogy maga is megtette ezt az utat. Az asztaltárs természetesen szóba hozta az utat, és némi keserűséggel így szólt Gádorhoz:
- Neked, Béla, vagy nagy szerencséd van, vagy valami különleges módszered, hogy olyan sok érdekes dolog történt veled az úton. Én ugyanis ugyanazt az utat tettem meg, és velem nem történt semmi.
Gádor így válaszolt:
- Elárulom neked a titkot, ha nem terjeszted. Hajolj közelebb, megsúgom.
A fiatalember várakozásteljesen hajolt Gádor felé, aki a fülébe suttogta:
- Velem sem történt semmi.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Winston Churchill szellemes mondásainak se vége, se hossza. Parlamenti ellenfeleit is gyakran a gúny eszközével késztette meghátrálásra. A londoni parlamentben ezt mondta egyszer:
- A tiszteletre méltó lord beszéde jó és új volt. De ahol jó volt, ott nem volt új, és ahol új volt, ott
nem volt jó.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Egy alkimista felkereste X. Leó pápát, és átadta neki az aranycsinálásról írt könyvét abban a reményben, hogy szép jutalomban részesül. A pápa meghagyta neki, hogy menjen vissza másnap. Az alkimista már azt hitte, hogy reményei valóra válnak, de másnap csak egy nagy, de üres erszényt kapott a szent atyától a következő szavak kíséretében:
- Neked fiam csak üres erszényre van szükséged, mert magad is tudsz aranyat csinálni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
