|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Sokan a kölcsönös engedmények hívei, ahol "a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad". Hogy valójában hogy néz ki a kompromisszumos megoldás arra Chateaubriand francia író világított rá a legtalálóbban:
- A feleségem legkésőbb délután 5 órakor szeretne vacsorázni, de én este 7 óra előtt sosem vagyok éhes. A dilemmát úgy hidaltuk át, hogy 6 órakor vacsorázunk. Így mindketten rosszul érezzük magunkat.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Egy újkori bölcs szerint:
"Csak akkor tudod elkerülni, hogy bekerülj egy nyilvántartásba, ha te vezeted a nyilvántartást."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Paganinivel is előfordult, hogy nem ismerték fel, vagy pontosabban: félreismerték. Egy rövid milánói vendégjátéka alkalmával a város egyik mellékutcáján ment végig, s hirtelen sült hal szag csapta meg az orrát. Olyan ínycsiklandó, finom fűszerezésre valló illat, hogy összefutott a nyál a szájában. Pillanatnyi tájékozódás után megindult a kisvendéglő irányába, amerről az olívaolajban piruló halacska aromáját hozta a szellő. Hóna alatt vagyont érő Guarneri del Ges? mesterhegedűjét szorongatva, ép be akart lépni a kiskocsma küszöbén, amikor a tulajdonos elébe állt és nyersen rákiáltott :
- Kívül tágasabb!
S hogy a nyurga férfiúnak kétsége se lehessen akadályoztatása okáról, a kocsmáros kinyújtott jobbjával rámutatott a bejáraton függő táblára:
- A hegedülés és kintornázás tilos!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Molnár Ferenctől megkérdezték, hogy szerinte a békegalamb hím- vagy nőnemű. Az író elgon-dolkodott, majd határozottan így válaszolt:
- Feltétlenül hímnemű.
- Miből gondolja?
- Mert elképzelhetetlen, hogy egy nőnemű lény állandóan olajágat tartson a csőrében anélkül, hogy egyszer is kinyitná...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelők sűrűn lengették feléjük kalapjukat:
- Kínos dolog ez a nagy népszerűség - panaszkodott Goethe -, mindenki köszön nekem...
- Kár ezen bosszankodni - nyugtatta meg Beethoven. - Lehet, hogy nekem köszönnek.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw egyszer gondolataiba merülve sétált az utcán, amikor egy ismerőse megszólította:
- Ó, Mr. Shaw, adok egy fontsterlinget azért, amire most gondol...
- Á, nem ér annyit - tiltakozott az író.
- Nem hiszem én! Hát mire gondolt?
- Önre.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Churchill igen találó mondása volt ez is:
- A kutyák felnéznek ránk, a macskák lenéznek minket, míg a disznók egyenrangú társnak
tekintenek bennünket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Az ókorban a humor nem egy közkedvelt irodalmi műfaj volt, hanem átszőtte a gondolkodó ember mindennapjait. A bölcsek szinte minden mondata, megnyilatkozása mögött valamilyen elgondolkoztató, humoros indíték rejlett.
Ennek a nem mindennapi gondolkodásnak egyik példája Diogenész. Amikor vendégségbe hívták, nem ment el. Azzal indokolta a visszautasítást, hogy egyszer már volt ott, de nem köszönték meg neki.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Amikor a németek 1940-ben megszállták Párizst, Pablo Picassót, a nagy festőművészt beidézték a Gestapó parancsnokságára.
- Maga az a Picasso nevű antifasiszta piktor? - kérdezte a kihallgató tiszt.
- Igen valóban festőművész vagyok - felelte halkan Picasso.
Ekkor a tiszt elővett egy fotót, ami a Guernica - a spanyol polgárháború borzalmait, a fasiszta rombolást ábrázoló remekmű - reprodukciója volt. A náci tiszt rámutatott a képre:
- Ezt maga csinálta?
- Nem - rázta meg a fejért Picasso. - Ezt maguk csinálták.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
