|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Egy újkori bölcs szerint:
"Csak akkor tudod elkerülni, hogy bekerülj egy nyilvántartásba, ha te vezeted a nyilvántartást."
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Amerikából hazaköltözve Pesten is sok érdekes emberrel találkozott:
Kavargattam kitűnő feketémet kedvenc presszómban, amikor hirtelen illatos ujjak fogták be mindkét szemem:
- Na, ki vagyok?
- Nem tudom, ki vagy szép ismeretlen. - Elengedett, megfordultam.
- Marietta - susogta a nő, és rövidlátón összehúzta a szemét.
Világosság gyulladt fejemben.
- Persze, Marietta!
Ezer éve nem láttam, de emlékeztem a történetére. Akkoriban Budapest legkedveltebb lokáljának táncosnője volt. A lokáltulajdonos mutatta be Mariettát egy gazdag külföldinek, aki lelkesen udvarolni kezdett a lánynak. Három hét múlva, távozása előtti reggel a férfi átadott a lánynak egy ötvenezer márkás csekket. Marietta kinyitotta rövidlátó, szép szemét, s valami számolócédulát látott maga előtt. Azt hitte, hogy az előző esti mulatság számláját mutogatja neki a férfi, hogy milyen sokba került a búcsúest. Azon nyomban összegyűrte és mérgesen eldobta a cetlit. A férfi elszégyellte magát. Ő ezt a csodát, ezt a gyönyörűséget holmi pénzzel akarta kifizetni. Talán még nem késő... Megvárta míg a lány felöltözködött, majd elvitte reggelizni, s így szólt hozzá:
- Drága kislány, legyen a feleségem!
Most pedig itt állt előttem.
- És aztán mi történt, Marietta? - kérdeztem. - Addig emlékszem, hogy a német üzletember elvett, és aztán eltűntél Pestről.
- A házasságom után hónapokig nem tudtam magamhoz térni a csodálkozástól, hiszen én a kapcsolatunkat csupán futó kalandnak gondoltam. Csak sokkal később, véletlenül tudtam meg a csekk történetét, amikor Hans elmesélte a barátjának, hogyan dobtam a szemétbe szeme láttára ötvenezer márkát. Egyébként van egy lányom. Húszéves, és olyan szép, mint én voltam az ő korában. Kedves, jó gyerek, csak egy baja van: erősen rövidlátó...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
- Shakespeare vagyok - felelte az öreg.
Shaw csodálkozva mondta:
- Na, akkor maga igazán büszke lehet, hogy ilyen híres nevet visel...
Az öreg juhász elégedetten bólogatott:
- Hát persze, hogy híres a nevem, hiszen már negyven éve őrzök birkát ezen a környéken.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw egyszer gondolataiba merülve sétált az utcán, amikor egy ismerőse megszólította:
- Ó, Mr. Shaw, adok egy fontsterlinget azért, amire most gondol...
- Á, nem ér annyit - tiltakozott az író.
- Nem hiszem én! Hát mire gondolt?
- Önre.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | A korrupció egyidős az emberiséggel:
1573-ban Báthory Zsigmond kancellárja rávette a fejedelmet, hogy adóztassa meg a szász papokat. A felháborodott papok hiába hivatkoztak régi kiváltságaikra, a kancellár nem akarta elolvasni az írásokat. Azt mondta, hogy fáj a szeme.
A szász papok tüstént megtalálták a szembaj orvosságát. Nyolcvan aranyforintot küldtek a kancellárnak, aki így felelt:
- Nagytiszteletű uraim, most már jól látok. Olyan kitűnő irataik vannak, hogy maga a fejedelem sem tehet ellenük semmit.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | A magyar jakobinusokat kivégeztető I. Ferenc császár egy nagy adó kivetése után kérdezi a kancellárjától:
- Mit csinálnak a magyarok ?
- Esznek, isznak, dáridóznak - válaszol a kancellár.
- Akkor hát nincs semmi baj! - nyugszik bele a császár, és újabb adót rak a magyar nemzet
vállaira.
Az új adó kivetése után megint csak a kancellárhoz fordul:
- Nos, mit csinálnak a magyarok?
- Szónokolnak, protestálnak! - jelenti a kancellár.
- Se baj, hadd dörögjék ki magukat - jegyzi meg az uralkodó, s még egyet csavarint az
adóprésen.
Egy idő múlva ismét kérdi:
- Hát most mit csinálnak a magyarok?
- Hallgatnak és isznak! - hangzik a jelentés.
- Most már baj van - kiált fel az uralkodó. - Akkor valamit engedni kell a magyarnak.
S csakugyan 1824-ben, tizenhárom évi önkényuralom után összehívta a magyar országgyűlést. Ez volt az a szelep, melynek megnyitása aztán az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | A Bibliában leírtakkal kapcsolatban már sok zavarba ejtő kérdést tettek fel a logikai alapon gondolkodók. Szent Ágostontól egyszer megkérdezték, hogy: "Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot?" Szegény nem tudott rá válaszolni, ezért ezzel a tréfával ütötte el a dolgot: "Elkészítette a poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Egy ifjú poéta hosszú ideje várta, hogy a Hét című irodalmi hetilap szerkesztője, Kiss József költő megszólítsa. Ezt azonban csak egy különösen gyenge versével érte el.
- Hány éves maga, ifjú barátom? - kérdezte kegyesen.
- Huszonöt - felelte az idős pályatárs figyelmével kitüntetett ifjú.
- Istenem! - sóhajtott fel az ősz poéta. - Ha én még egyszer huszonöt lehetnék, azt sem bánnám,
ha olyan tehetségtelen lennék, mint maga.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Heltai Jenőhöz beállít egy fiatalember. Egy Békéscsabán nyomott verses kötetet szorongat a kezében, és megkéri Heltait, olvassa át, és írjon hozzá ajánló sorokat. Heltai átfutja a könyvet, és így szól:
- Kedves barátom, könyvéből olyan dolgokra jöttem rá, amit eddig nem tudtam, de ajánló sorokat nem adhatok.
- Jó - mondja az ifjú -, de legalább azt árulja el, milyen új dolgokra jött rá a könyvemből!
- Arra - válaszolja Heltai mosolyogva -, hogy Békéscsabán könyvnyomda is van.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Idősebb Andrássy Gyula gróf külügyminiszter korában is szoros barátságot tartott fenn Munkácsi Mihállyal. Bizonyos főúri körökben ezt rossz néven vették. Egy mágnás ismerőse egyszer szóvá is tette:
- Hogy barátkozhatsz te ezzel a volt asztalos inassal? Elvégre mégiscsak a monarchia külügy-minisztere vagy!
Andrássy élesen kérdezte:
- Mondd, kérlek, ki volt Michelangelo korában a külügyminiszter?
- Honnan tudnám?
- Na látod! Pedig azt még te is tudod, hogy ki volt Michelangelo.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
