|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Amikor a németek 1940-ben megszállták Párizst, Pablo Picassót, a nagy festőművészt beidézték a Gestapó parancsnokságára.
- Maga az a Picasso nevű antifasiszta piktor? - kérdezte a kihallgató tiszt.
- Igen valóban festőművész vagyok - felelte halkan Picasso.
Ekkor a tiszt elővett egy fotót, ami a Guernica - a spanyol polgárháború borzalmait, a fasiszta rombolást ábrázoló remekmű - reprodukciója volt. A náci tiszt rámutatott a képre:
- Ezt maga csinálta?
- Nem - rázta meg a fejért Picasso. - Ezt maguk csinálták.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Winston Churchill szellemes mondásainak se vége, se hossza. Parlamenti ellenfeleit is gyakran a gúny eszközével késztette meghátrálásra. A londoni parlamentben ezt mondta egyszer:
- A tiszteletre méltó lord beszéde jó és új volt. De ahol jó volt, ott nem volt új, és ahol új volt, ott
nem volt jó.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Szent István vértanú emlékére sokan felkeresték az egyik kisvárost a környékről. Miután elhúzódott az idő, s a papok megéheztek, egyikük megkérte az ünnepi beszédet tartó társukat, hogy beszéljen olyan röviden, ahogyan csak lehet. Mivel már ő is éhes volt, nem sokat kérette magát. Pár bevezető szó után következett a prédikáció, amely így hangzott:
- Kedves híveim! Tavaly, amikor ugyanezen a helyen prédikáltam nektek Szent István életéről és csodáiról, mindent elmondtam, amit róla a szent könyvek megörökítettek. Azt hiszem még emlékeztek szavaimra. Értesüléseim szerint azóta Szent István nem tett semmi újat, tehát nincs miről beszélni. Imádkozzatok!
És ezzel véget ért az ünnepi beszéd. Jöhetett a vacsora.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A legtöbb adomát a "nagy nemzedék" színészeiről jegyezték fel:
Somlay Artúr fiatal korában sokat foglalkozott szociológiai tanulmányokkal. Egyszer szakszerű kiselőadást tartott Mály Gerőnek a tőke és a munka egymáshoz való viszonyáról. Mály azonban már az alapoknál elakadt, ezért érzékletesebb magyarázatra volt szükség.
- Nem tudod mi a tőke és a munka? - kérdezte Somlay türelmesen. - Hát mondjuk, kölcsön adsz nekem 20 pengőt. Ez a tőke. Aztán ugye vissza akarod tőlem szerezni. Ez a munka.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz.
A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja. Amikor a gyerek befejezte az alkalmi koncertet, Menuhin azt mondta:
- Kérem, a gyerek úgy játszik, mint Arthur Rubinstein.
- De hisz Rubinstein nem tud hegedülni - csodálkozott a gyerek apja.
- Ezért hasonlítottam hozzá - felelte Menuhin.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | A ház úrnője megkéri vendégét, a híres pszichiátert, árulja el, miként tudja eldönteni, hogy az elébe kerülő ember normális-e, vagy sem.
- Semmi sem egyszerűbb, asszonyom. Felteszek neki egy olyan kérdést, amelynek a meg-válaszolása normális ember számára semmi gondot nem jelent. Például, mint ismeretes Cook kapitány három világkörüli úton vett részt, és egyik útján életét vesztette. Nos hányadikon?
Egy darabig eltűnődik ezen a ház úrnője, majd bosszús fintorral válaszolja:
- Sosem voltam erős történelemből.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Pályája elején Mark Twain még az Arizona Kickers című lap levelezési rovatát vezette. Egy napon a következő levelet kapta egy fiatal lánytól:
- "Mit tegyek, hogy ne piruljak el minduntalan? Gyakran előfordul, hogy csak üldögélek, gondolkodom, és máris lángba borul az arcom."
Mark Twain válasza így szólt.
- "Rendkívül egyszerű: gondoljon valami másra."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Elgondolkozva sétált Mark Twain az utcán, és véletlenül nekiütközött egy járókelőnek. Az író elnézést kért, de az illető rámordult:
- Idióta!
Mark Twainnek felragyogott az arca. S mintha régi ismerősre bukkant volna, megemelte a kalapját:
- Á, csakugyan! Már emlékszem önre. Az én nevem pedig: Mark Twain.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Korunk áldása, az elektromos energia felfedezése és használatba vétele nem ment könnyen. Amikor Michael Faraday az angol pénzügyminiszternél kilincselt az elektromosság bevezetése, elterjesztése érdekében, minden érve süket fülekre talált. Hiába bizonygatta a villamos energia életünk minden területére kiható előnyeit, azt hogy minőségi ugrást fog létrehozni civilizációnk fejlődésben, nem sikerült meggyőznie a pénzügyi finanszírozás legfőbb letéteményesét. Végső érvként bevetette, hogy: "Egy napon uram adót is vethet ki rá." Ez hatott. Felnyílt az utolsó sorompó is az elektromosság hódító útja előtt.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Sokan a kölcsönös engedmények hívei, ahol "a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad". Hogy valójában hogy néz ki a kompromisszumos megoldás arra Chateaubriand francia író világított rá a legtalálóbban:
- A feleségem legkésőbb délután 5 órakor szeretne vacsorázni, de én este 7 óra előtt sosem vagyok éhes. A dilemmát úgy hidaltuk át, hogy 6 órakor vacsorázunk. Így mindketten rosszul érezzük magunkat.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
