|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Színhely: London. Nagy könyv- és kézirataukció. Az árverésen kalapács alá került Sztravinszkij egyik korai balettjának eredeti partitúrája is. Licitáló bőven akadt, ám egy kitartó alkusz minden áron meg akarta szerezni az anyagot. Mind feljebb licitált, egészen háromezer fontig, mire végre birtokába került a partitúra. Az újságírók körülvették a csekkjét kiállító új tulajdonost, s kérdésekkel ostromolták.
- Igor Sztravinszkij vagyok - mutatkozott be általános meglepetésre, majd így folytatta:
- Soha el nem tudtam képzelni, hogy valaha kétszer annyit fogok adni partitúrám kéziratáért, mint amennyit annak idején, az egész balettal kerestem.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
- Tegnap a jósnőm azt tanácsolta, hogy este menjek el a kaszinóba, tegyem meg a születési évemet, és nagy pénzt fogok nyerni. El is mentem, de egész este vesztettem.
Shaw tömören így válaszolt:
- Asszonyom, ezúttal nem kellett volna letagadni azt a szokásos tíz évet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Winston Churchill angol miniszterelnök, aki a II. világháború alatt vezette Nagy-Britanniát, egyszer a következő szavakkal korholta egy ismert újságírót:
- Már magukban sem bízhat az ember!
- Nem értem, sir... - hebegett az újságíró.
Churchill komótosan rágyújtott a szivarjára, pöfékelt egyet-kettőt, majd így válaszolt:
- Már két hete közöltem önnel bizalmasan valamit, és megkértem, hogy hétpecsétes titokként
kezelje. És maga, újságíró létére mind a mai napig egyetlen sort írt róla a lapjában...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | A világhírű bokszoló, Muhammed Ali visszatérése a ringbe nagy szenzáció volt. Emiatt egy csomó újságíró látogatta meg az edzőtáborban. Áhítattal lesték minden szavát. Közbe kávét szolgáltak fel. Ali fogta a sajátját, és a csésze aljába töltötte. A vendégek - kissé csodálkozva, de illő tisztelettel -, követték a példáját. Ali cukrot és tejet is tett hozzá. A riporterek ezt is utánozták. Utána a bokszoló lehajolt, és az egészet letette a földre. A macskának...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Az ókorban a humor nem egy közkedvelt irodalmi műfaj volt, hanem átszőtte a gondolkodó ember mindennapjait. A bölcsek szinte minden mondata, megnyilatkozása mögött valamilyen elgondolkoztató, humoros indíték rejlett.
Ennek a nem mindennapi gondolkodásnak egyik példája Diogenész. Amikor vendégségbe hívták, nem ment el. Azzal indokolta a visszautasítást, hogy egyszer már volt ott, de nem köszönték meg neki.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | A püspök hintón utazott, s szembe jött vele lóháton egy kapucinus barát.
- Mióta utaznak lóháton szent Ferenc hívei? - kérdezte gúnyosan a püspök.
- Azóta, amióta Szent Péter utódai hintón járnak - hangzott a riposzt.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Albert Einstein egyszer beismerte, hogy képtelen a személyi jövedelemadóját kiszámítani. Év végén mindig kénytelen adószakértőhöz fordulni.
- Ez megoldhatatlan probléma egy matematikus számára - mondta. - Csak egy filozófus képes
vele megbirkózni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Henry Ford meglehetősen elfoglalt ember volt. Egyszer vele is riportot készített:
- Mi a véleménye a szerelemről?
- Ilyesmivel nem szoktam foglalkozni.
- Mi a véleménye a házasságról?
- Megnősültem.
- Szokott könyveket olvasni?
- Haszontalanságokra nincs időm.
- De úgy tudom, írt is egy könyvet az életéről.
- Nem én írtam. Csak engedélyeztem.
- Elolvasta?
- Még nem.
- Mennyire becsüli a vagyonát?
- Nem tudom. Nem számoltam.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Mozart mindössze tízesztendős volt, amikor diadalmas európai zongorakörútjáról visszatért Salzburgba. Egy salzburgi főúr, aki sokat hallott a gyermek művész német fejedelemségekben, Franciaországban, Angliában, Belgiumban elért sikereiről, nem tudta, hogy szólítsa meg a fiúcskát. Úgy érezte, hogy letegezni már nem lehet, viszont a közhasználatú "kegyed" megszólítás sehogy sem illett az apró emberkéhez. Igyekezett tehát úgy megkerülni a dolgot, ahogy ma is tesszük, ha nem tudjuk biztosan tegező vagy magázó viszonyban vagyunk-e társalgó-partne-rünkkel. Többes számot használt, ilyenformán:
- Hallom, hogy voltunk Franciaországban és Angliában; mesélték, hogy fogadtak bennünket az
udvarnál; jártunk Antwerpenben, Rotterdamban is...
A kis Wolfgang gyerek álmélkodva nézte a "bácsit".
- Érdekes - rázta a fejét. - Én egyáltalán nem emlékszem, hogy mi ezeken a helyeken egyetlen
egyszer is találkoztunk volna egymással...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | A nyilas hatalomátvétel után Kellér Dezső munkaszolgálatosként lapátolt, talicskázott. Egyik társa elárulta a zsidógyűlölő őrparancsnoknak, hogy aki mellette lapátol, sok gyönyörűséges dalnak írta a szövegét. Az őrmesternek sehogy sem fért a fejébe a dolog. Szétvetett lábakkal megállt Kellér Dezső előtt, és nekiszegezte a kérdést:
- Igaz az, hogy maga írta azt a dalt, hogy: "Paplak mellett lakik a Katika"?
- Alázatosan jelentem őrmester úr, igaz.
- Aztán igaz, hogy maga írta a "Nem tudom az életemet hol rontottam el" című nótát is?
- Igenis őrmester úr.
- És azt is, hogy: "Szeretem a kertet, mely a házad körül virul"?
- Azt is őrmester úr - húzta ki magát büszkén Kellér.
- Hát nem találtak egy rendes keresztény embert, aki megírta volna ezeket a dalokat?
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
