|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Molnár Ferenc szenvedélyes dohányos volt. Kedvenc szivarkája, a Memphis állandóan ott füstölgött a szájában. Egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy hány cigarettát szív naponta?
- Pontosan annyit, amennyi a nikotinmérgezéshez kell.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Az 1919-es kommün alatt a Fészek klubban is tartottak propaganda-előadásokat, melyekkel azt akarták bizonygatni az íróknak, hogy csakis a kommunista rendszer az üdvözítő. Egy nagyhangú politikus másfél órás beszédben ecsetelte a bolsevizmus előnyeit, majd befejezésül így szólt:
- Remélem mindenkit meggyőztem. Van valakinek kérdése?
Heltai Jenő, a népszerű író felállt, és szelíden megkérdezte:
- Legyen szíves megmondani, hogyan lehet innen kivándorolni?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Szent István vértanú emlékére sokan felkeresték az egyik kisvárost a környékről. Miután elhúzódott az idő, s a papok megéheztek, egyikük megkérte az ünnepi beszédet tartó társukat, hogy beszéljen olyan röviden, ahogyan csak lehet. Mivel már ő is éhes volt, nem sokat kérette magát. Pár bevezető szó után következett a prédikáció, amely így hangzott:
- Kedves híveim! Tavaly, amikor ugyanezen a helyen prédikáltam nektek Szent István életéről és csodáiról, mindent elmondtam, amit róla a szent könyvek megörökítettek. Azt hiszem még emlékeztek szavaimra. Értesüléseim szerint azóta Szent István nem tett semmi újat, tehát nincs miről beszélni. Imádkozzatok!
És ezzel véget ért az ünnepi beszéd. Jöhetett a vacsora.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | II. Fülöp spanyol király Kasztília ifjú katonai parancsnokát indította el Rómába, hogy pápai székre emelése alkalmából jókívánságait tolmácsolja V. Sixtus pápának. A trónra lépő pápát igen bosszantotta, hogy a legkatolikusabb király ilyen pelyhes képű legénykével jelenteti üdvözletét, s megkérdezte a lábainál térdre ereszkedő követtől:
- Vajon hiányoznak-e kegyelmed királyi urának udvarából a férfiak, hogy ilyen csupasz állú ifjoncot küld hozzám követségbe?
A büszke spanyol, aki éppen csókkal illette a pápa kesztyűjét ékesítő halászgyűrűt, gyorsan fel-emelkedett, s epésen válaszolt:
- Ha királyom úgy gondolta volna, hogy szakállban rejlik az érdem, akkor nyilván nem egy nemesembert, hanem egy bakkecskét küldött volna szentséged koronázási ünnepségére.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Gyónni ment a nemes ember, s kezében egy aranypénzt tartott láthatóan, melyet a papnak akart ajándékozni. A templomban a tisztelendő atya meggyóntatta, de amikor azt kérdezte a nemestől, hogy megbánta-e a bűneit, és ígéri-e, hogy többé nem tesz ilyet, a pökhendi úr nemmel válaszolt. A kapzsi pap azonban mindenáron meg akarta szerezni az aranyat, ezért a feloldozást latinul mondta a következőképpen:
- A mi urunk Jézus Krisztus oldozzon fel téged bűneidből, ha akar; és bocsássa meg vétkeidet, amit én kötve hiszek; és vigyen be téged az örök életbe; amire semmi esélyed sincs.
Mindebből a nemes úr egy kukkot sem értett, és a bűneitől való megszabadulás felett érzett örömében átadta az aranyat a papnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Hamvas Béla, a nehéz sorsú, egész életében üldözött ezoterikus szakírónk egy elkeseredett pillanatában ezt mondta Istennek:
- Lehet hogy te elhagytál engem, de én nem hagylak el téged!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Sokan a kölcsönös engedmények hívei, ahol "a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad". Hogy valójában hogy néz ki a kompromisszumos megoldás arra Chateaubriand francia író világított rá a legtalálóbban:
- A feleségem legkésőbb délután 5 órakor szeretne vacsorázni, de én este 7 óra előtt sosem vagyok éhes. A dilemmát úgy hidaltuk át, hogy 6 órakor vacsorázunk. Így mindketten rosszul érezzük magunkat.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A meggazdagodás titka az élelmesség:
A milliomos Rotschild bankárról mesélték, hogy gyerekkorában egyik rokonától kapott egy dollárt.
- Mit kell ilyenkor mondani? - szólt rá figyelmeztetően az édesanyja.
- Hogy, kérek még egyet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | IV. Henrik francia király hosszasan beszélgetett az udvarába küldött spanyol követtel. Arról folyt a diskurzus, hogy valójában kik irányítják az országot: az uralkodó, vagy a tisztségviselők. Amikor a követ az uralkodó végső döntési lehetőségét említette, a király szellemes bemutatót tartott neki, hogy minek alapján kell felelős döntéseket hoznia. Először Villeroi-t hivatta, s így szólt hozzá:
- Kérem, nézze meg ezt az oszlopot, nemsokára kidől!
A miniszter rá sem nézett az oszlopra, hanem tüstént rendelkezett:
- Meg kell erősíteni, nyomban kiadom a parancsot.
Aztán a király Jeannin-t hivatta, és ugyanazt mondta neki, de más választ kapott:
- Elejét kell vennünk annak, hogy az oszlop kidőljön.
Végül hivatta Sully-t, aki ránézett az oszlopra, s így szólt:
- Ugyan hová gondol felséged! Mi már rég kidőltünk az élők sorából, amikor ez az oszlop még állni fog!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Egy ismert lap főszerkesztője ránézett az előtte heverő kéziratokra, és így sóhajtott fel:
- Miért nem voltam főszerkesztő Ninivében, amikor még cserépre írtak az emberek? Akkor a
szemétkosárba dobott anyagból egy szép villát építhettem volna magamnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
