|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Egyszer Torquato Tassót társaságban rágalmazta valaki. A jelen levő Tasso hallgatott, s mindenki csodálkozott a magatartásán.
- Ez a Tasso bolond, hogy ilyenkor nem szólal meg - fakadt ki valaki.
- Csodálkozik uram - mondta a híres olasz költő. - Egy bolond nem tudna hallgatni akkor,
amikor rágalmazzák.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Elgondolkozva sétált Mark Twain az utcán, és véletlenül nekiütközött egy járókelőnek. Az író elnézést kért, de az illető rámordult:
- Idióta!
Mark Twainnek felragyogott az arca. S mintha régi ismerősre bukkant volna, megemelte a kalapját:
- Á, csakugyan! Már emlékszem önre. Az én nevem pedig: Mark Twain.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Amikor Attila Róma ostromára indult, a pápa eléje ment, s könyörögve kérte, hogy forduljon vissza. A pápa a keresztény egyház és Isten szolgájaként mutatkozott be, mire a hunok királya így válaszolt:
- Te Isten szolgája vagy, én meg Isten ostora vagyok.
Isten földi helytartójának könyörgése azonban segített, mert Attila visszafordult, és megkegyel-mezett Rómának.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
- Tegnap a jósnőm azt tanácsolta, hogy este menjek el a kaszinóba, tegyem meg a születési évemet, és nagy pénzt fogok nyerni. El is mentem, de egész este vesztettem.
Shaw tömören így válaszolt:
- Asszonyom, ezúttal nem kellett volna letagadni azt a szokásos tíz évet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Színhely: London. Nagy könyv- és kézirataukció. Az árverésen kalapács alá került Sztravinszkij egyik korai balettjának eredeti partitúrája is. Licitáló bőven akadt, ám egy kitartó alkusz minden áron meg akarta szerezni az anyagot. Mind feljebb licitált, egészen háromezer fontig, mire végre birtokába került a partitúra. Az újságírók körülvették a csekkjét kiállító új tulajdonost, s kérdésekkel ostromolták.
- Igor Sztravinszkij vagyok - mutatkozott be általános meglepetésre, majd így folytatta:
- Soha el nem tudtam képzelni, hogy valaha kétszer annyit fogok adni partitúrám kéziratáért, mint amennyit annak idején, az egész balettal kerestem.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Pályája elején Mark Twain még az Arizona Kickers című lap levelezési rovatát vezette. Egy napon a következő levelet kapta egy fiatal lánytól:
- "Mit tegyek, hogy ne piruljak el minduntalan? Gyakran előfordul, hogy csak üldögélek, gondolkodom, és máris lángba borul az arcom."
Mark Twain válasza így szólt.
- "Rendkívül egyszerű: gondoljon valami másra."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Egy újkori bölcs szerint:
"Csak akkor tudod elkerülni, hogy bekerülj egy nyilvántartásba, ha te vezeted a nyilvántartást."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Naszreddin Hodzsa nem csak csúnya volt, hanem szegény is. Éles elméjén kívül semmilye sem volt, és ebből becsületes módszerekkel akkoriban sem lehetett megélni. Ennek ellenére egyszer betörtek hozzá. A tolvaj éjszaka surrant be a nyitott ablakon. Naszreddin felébredt, és nevetve szólt a betörőhöz:
- Nem tudom mit találhatsz itt éjjel, amikor én nappal sem találok semmit.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Az Isteni színjáték tengernyi szereplőjéből és fordulatos eseményéből is kitűnik, hogy Dante emlékezőtehetsége rendkívüli volt. Erről a csodálatos memóriáról egy szerény, de frappáns történet is beszámol. Egyik ismerőse megállította Dantét, s megkérdezte tőle:
- Mondja mester, ön szerint mi a legjobb étel?
- A tojás - felelte a költő.
Eltelt egy év, s Dante újra találkozott ismerősével. Az illető megállt, s csak ennyit kérdezett:
- Mivel?
- Sóval -felelte a költő, s komótosan folytatta útját.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
