|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezete. Voltaire derűsen nézett rá, és így szólt:
- Professzor úr, én önt eddig okos embernek tartottam. Ön viszont idiótának nevezett engem. Úgy látszik, mindketten tévedtünk.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Henry Ford meglehetősen elfoglalt ember volt. Egyszer vele is riportot készített:
- Mi a véleménye a szerelemről?
- Ilyesmivel nem szoktam foglalkozni.
- Mi a véleménye a házasságról?
- Megnősültem.
- Szokott könyveket olvasni?
- Haszontalanságokra nincs időm.
- De úgy tudom, írt is egy könyvet az életéről.
- Nem én írtam. Csak engedélyeztem.
- Elolvasta?
- Még nem.
- Mennyire becsüli a vagyonát?
- Nem tudom. Nem számoltam.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Szily Nóra közismert televíziós műsorvezető óvodás korában világgá akart menni. Anyukája batyut kötött a hátára, és sarkig tárta előtte az ajtót. A kislány pár perc múlva visszafordult, becsöngetett az ajtón, és csak annyit mondott édesanyjának: "Nem tudom, hogy merre van a világ!"
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Nem csak a török megszállás, hanem a 400 éves osztrák uralom is őriz néhány anekdotát.
II. József császár egy alkalommal elutazott egy magyar városkába látogatóba. Megtekintette a piacot is, és ott megkérdezte egy kereskedőtől, mennyibe kerül a tojás.
- Darabja egy arany - így a válasz.
- Talán ennyire ritka errefelé a tojás - kérdezte az uralkodó -, hogy ilyen drágán kell adni?
- Nem a tojás ritka felség - felelte a kereskedő -, hanem a császár.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Egy ragyogó filmötlet megírása kapcsán szóba került egy ismert író neve.
- Nem hiszem, hogy alkalmas lenne rá. - vélekedett Tognazzi.
- Szerintem igen - állította a producer. - Olyan embernek ismerem, aki tele van szellemmel.
- Kétségkívül tele van - bólogatott a színész. - Csakhogy azért van tele szellemmel, mert soha
egy mákszemnyit sem használ el belőle.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Naszreddin Hodzsa az ismert szufi bölcs épített magának egy házat. Öt évig dolgozott rajta, míg végül elkészült. Éppen a kávézóba tartott malteres kézzel és mészporos ruhában, amikor az úton találkozott egyik ismerősével, Alival a fűszeressel.
- Na milyen a házad? - kérdezte Ali.
Naszreddin felvett egy út szélén heverő téglát, és azt mondta:
- Ilyenek halmaza.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Heltai Jenőhöz beállít egy fiatalember. Egy Békéscsabán nyomott verses kötetet szorongat a kezében, és megkéri Heltait, olvassa át, és írjon hozzá ajánló sorokat. Heltai átfutja a könyvet, és így szól:
- Kedves barátom, könyvéből olyan dolgokra jöttem rá, amit eddig nem tudtam, de ajánló sorokat nem adhatok.
- Jó - mondja az ifjú -, de legalább azt árulja el, milyen új dolgokra jött rá a könyvemből!
- Arra - válaszolja Heltai mosolyogva -, hogy Békéscsabán könyvnyomda is van.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A meggazdagodás titka az élelmesség:
A milliomos Rotschild bankárról mesélték, hogy gyerekkorában egyik rokonától kapott egy dollárt.
- Mit kell ilyenkor mondani? - szólt rá figyelmeztetően az édesanyja.
- Hogy, kérek még egyet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | De Gaulle tábornok és államelnök végigsétál a párizsi utcán. Óriási tömeg veszi körül, tapsolják, éljenzik. Autogramgyűjtők százai rohanják meg. De Gaulle-nak egyszer csak feltűnik egy kisfiú, aki már harmadszor tolja elébe a füzetét. Nagyon meghatódik, és tréfásan kérdi a gyerektől:
- Mondd csak, neked egy aláírás nem elég tőlem?
- Nem! - vágja rá a kölyök. - Ugyanis ötért tudok cserélni egy Alain Delon autogramot.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Párizsba költözése után a nagy tekintélyű olasz zeneszerző és dirigens, Gasparo Spontini csakhamar elnyerte Napóleon kegyeit. Ennek ellenére a trónjára visszahelyezett XVIII. Lajos udvari zeneszerzőjévé nevezte ki. Majd Berlinben a porosz királynak lett udvari zeneszerzője és főzeneigazgatója. Később a francia és a porosz Akadémia tagja, a Pour le Mérite rend lovagja és a többi, és a többi... Az öntelt és zsarnoki természetű Spontinit nem nagyon szerették, s egy zeneünnepély alkalmából, amikor összes rendjeleivel és kitüntetéseivel ékesítve lépett fel a karmesteri pulpitusra, egyik zenész odasúgta a szomszédjának:
- Nézz oda, hogy felcicomázta magát! Alig férnek el a kitüntetései a mellén. Bezzeg Mozartnak
egyetlen rendjele sem volt!
- De neki nem is volt rá szüksége - felelte a másik muzsikus.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
