|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Henry Ford meglehetősen elfoglalt ember volt. Egyszer vele is riportot készített:
- Mi a véleménye a szerelemről?
- Ilyesmivel nem szoktam foglalkozni.
- Mi a véleménye a házasságról?
- Megnősültem.
- Szokott könyveket olvasni?
- Haszontalanságokra nincs időm.
- De úgy tudom, írt is egy könyvet az életéről.
- Nem én írtam. Csak engedélyeztem.
- Elolvasta?
- Még nem.
- Mennyire becsüli a vagyonát?
- Nem tudom. Nem számoltam.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Arlotto olasz pap híres volt szellemességéről. Egyszer hosszú hajóutazásra indult idegen orszá-gokba. A hírt hallva barátai sorra felkeresték, és különböző megbízatásokkal halmozták el. Listát készítettek a teendőiről, de pénzt csak egyikük adott a különböző beszerzésekre. Mikor visszatért hazájába, számon kérték rajta mit intézett. Arlotto így felelt:
- Sajnos barátaim, épp rendeztem céduláitokat, amelyekre a megbízásokat írtátok, amikor jött egy heves szélvihar, és minden papírt a tengerbe sodort.
- Igen, de egyikünknek mégis csak vásároltál - hangzott el az ellenérv.
- Persze, mert az illető a papírba aranydukátokat csavart, s ezeknek a súlya megóvta a papírt az elrepüléstől.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Oscar Wilde szerint: "Nincs ami jobban tönkretehetne egy románcot, mint a nő humorérzéke."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Egy velencei nemesasszonynak meghalt egyetlen fia. A lelkész vigasztalni próbálta a lesújtott anyát, és arra hivatkozott, hogy Isten parancsára Ábrahám készen állott saját fia megölésére.
- Ó atyám! - kiáltott fel az asszony. - Isten sohasem követelt volna ilyen áldozatot egy anyától!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | A püspök hintón utazott, s szembe jött vele lóháton egy kapucinus barát.
- Mióta utaznak lóháton szent Ferenc hívei? - kérdezte gúnyosan a püspök.
- Azóta, amióta Szent Péter utódai hintón járnak - hangzott a riposzt.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Giottót szinte soha nem hagyta el a tréfás kedve. Egy vasárnap barátaival templomba indult. Az egyik sikátorban szembe jöttek velük a közeli kolostor disznai. Az egyik megijedve nekirohant Giottónak. A festő elvágódott. Miután feltápászkodott és leporolta magát, nem szidalmazta a disznókat, hanem mosolyogva fordult társaihoz:
- Hát nincs igazuk? Életemben már sok ezer lírát kerestem a sörtéjükkel, de soha még egy tányér
levest sem adtam nekik!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki - eredménytelenül. Este, az előadáson sikerült is elrontania a nagyjelenetet. Előadás után így fakadt ki a művésznő:
- Mondja kérem, miért lett maga színész?
- Mert ellenállhatatlan vágat éreztem a világot jelentő deszkák iránt.
Mire Jászai komor királynői fenséggel válaszolt:
- Akkor miért nem lett asztalos?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Egy kolostor apácái küldöttséget menesztettek a pápához, hogy engedélyt szerezzenek a gyón-tatáshoz. Méltatlannak tartották, hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be. Jobban szerettek volna a főnöknőjüknek gyónni. A pápa meghallgatta kérésüket, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap, ugyanígy bezárva hozzátok vissza.
Az apácák engedelmesen hazamentek. Otthon aztán elkezdték nézegetni, forgatni a dobozt, és - nem tudva legyőzni kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár repült ki belőle.
Másnap az apácák rettegve jelentették a pápának a balesetet. Az egyházfő azonban nem haragudott rájuk, csak mosolyogva megjegyezte:
- Így most megmutatkozott a gyarlóságotok. Ugyanígy tennétek a gyónással is. Nem tudnátok megőrizni a rátok bízott titkot, hanem továbbadnátok.
Ezért apácák ma sem gyóntathatnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Panaszt tett egy lány a bírónál, hogy egy ifjú elvette lányságát. A bölcs bíró mindegyikőjüket meghallgatta, majd elbocsátotta őket azzal, hogy másnap újra jelenjenek meg a színe előtt. Az ifjúnak azonban megüzente a törvényszolgával, hogy a bíróság felé menet támadjon rá feljelen-tőjére, és vegye el a kendőjét. Másnap magából kikelve rohant a lány a bíróhoz.
- Bíró uram, ez a rabló megtámadott, és el akarta venni a kendőmet!
- S el tudta venni?
- Nem, mert ellenálltam, és segítségért kiáltottam.
- Nos - szólt a bíró -, ha akkor is ellenálltál volna, és kiabáltál volna, amikor a lányságodra
törtek, most is szűz lennél.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
