|
|
|
|
|
| Kategória: | Anekdoták  | | Felvéve: | 2009-05-04 01:22:25 | | Megnézve: | 501 | | | | A vicc: | A ház úrnője megkéri vendégét, a híres pszichiátert, árulja el, miként tudja eldönteni, hogy az elébe kerülő ember normális-e, vagy sem.
- Semmi sem egyszerűbb, asszonyom. Felteszek neki egy olyan kérdést, amelynek a meg-válaszolása normális ember számára semmi gondot nem jelent. Például, mint ismeretes Cook kapitány három világkörüli úton vett részt, és egyik útján életét vesztette. Nos hányadikon?
Egy darabig eltűnődik ezen a ház úrnője, majd bosszús fintorral válaszolja:
- Sosem voltam erős történelemből. | | | |
 küldés emailben
 del.icio.us
 Digg
 Reddit
| |
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Aristo házat építtetett magának Ferrarában. Egyszer megkérdezték tőle, miért olyan kicsi és pompa nélküli a háza, holott híres eposza tele van csodálatosan szép, nagy palotákkal. A költő józan választ adott:
- Azért, mert könnyebb szavakat összehordani, mint köveket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Szily Nóra közismert televíziós műsorvezető óvodás korában világgá akart menni. Anyukája batyut kötött a hátára, és sarkig tárta előtte az ajtót. A kislány pár perc múlva visszafordult, becsöngetett az ajtón, és csak annyit mondott édesanyjának: "Nem tudom, hogy merre van a világ!"
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz.
A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja. Amikor a gyerek befejezte az alkalmi koncertet, Menuhin azt mondta:
- Kérem, a gyerek úgy játszik, mint Arthur Rubinstein.
- De hisz Rubinstein nem tud hegedülni - csodálkozott a gyerek apja.
- Ezért hasonlítottam hozzá - felelte Menuhin.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Egy fiatal nemes tisztséget akart szerezni magának XI. Lajos udvarában. Az udvaroncok hónapról hónapra hitegették, hogy a hőn óhajtott állást meg fogja kapni. Mikor végre a király elé került kiderült, hogy semmi esélye sincs az állás elnyerésére. Az uralkodó határozottan elutasította a kérését. Nagy meglepetésére az ifjú megköszönte a határozatot, és örömmel indult kifelé a trón-teremből. A király azt gondolta, hogy a kérelmező rosszul értette, amit mondott, és ezért olyan vidám. Ezért visszahívta az ifjút, és megkérdezte, hogy miért mondott köszönetet.
- Felséged jóakaratáért - hangzott a válasz. - Engem az udvaroncok két éven át hitegettek, felséged azonban egyenesen megmondta, hogy a hivatalt nem nyerhetem el, tehát nézhetek egyéb után. Így nem kell tovább vesztegetnem a drága az időt.
Az őszinte felelet megtetszett a királynak, és az udvarban marasztalta a fiatalembert.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Niels Bohr, a Nobel-díjas fizikus egyetemista korában a főiskolai csapat kapuját védte. Egyik professzora csodálkozva látta, hogy a kapus egy nyúllábat vitt magával a pályára.
- Ezt nem értem - mondta. - Ön tudós ember létére hisz abban, hogy az ilyesmi szerencsét hoz?
- Természetesen nem hiszek benne - mondta Bohr. - De azt állítják, hogy akkor is szerencsét hoz.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Az ókorban a humor nem egy közkedvelt irodalmi műfaj volt, hanem átszőtte a gondolkodó ember mindennapjait. A bölcsek szinte minden mondata, megnyilatkozása mögött valamilyen elgondolkoztató, humoros indíték rejlett.
Ennek a nem mindennapi gondolkodásnak egyik példája Diogenész. Amikor vendégségbe hívták, nem ment el. Azzal indokolta a visszautasítást, hogy egyszer már volt ott, de nem köszönték meg neki.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | A világhírű bokszoló, Muhammed Ali visszatérése a ringbe nagy szenzáció volt. Emiatt egy csomó újságíró látogatta meg az edzőtáborban. Áhítattal lesték minden szavát. Közbe kávét szolgáltak fel. Ali fogta a sajátját, és a csésze aljába töltötte. A vendégek - kissé csodálkozva, de illő tisztelettel -, követték a példáját. Ali cukrot és tejet is tett hozzá. A riporterek ezt is utánozták. Utána a bokszoló lehajolt, és az egészet letette a földre. A macskának...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Ha egy diplomata azt mondja: igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja: nem, akkor az nem diplomata.
Ha egy úrinő azt mondja: nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja: talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja: igen, akkor az nem úrinő.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Mozart mindössze tízesztendős volt, amikor diadalmas európai zongorakörútjáról visszatért Salzburgba. Egy salzburgi főúr, aki sokat hallott a gyermek művész német fejedelemségekben, Franciaországban, Angliában, Belgiumban elért sikereiről, nem tudta, hogy szólítsa meg a fiúcskát. Úgy érezte, hogy letegezni már nem lehet, viszont a közhasználatú "kegyed" megszólítás sehogy sem illett az apró emberkéhez. Igyekezett tehát úgy megkerülni a dolgot, ahogy ma is tesszük, ha nem tudjuk biztosan tegező vagy magázó viszonyban vagyunk-e társalgó-partne-rünkkel. Többes számot használt, ilyenformán:
- Hallom, hogy voltunk Franciaországban és Angliában; mesélték, hogy fogadtak bennünket az
udvarnál; jártunk Antwerpenben, Rotterdamban is...
A kis Wolfgang gyerek álmélkodva nézte a "bácsit".
- Érdekes - rázta a fejét. - Én egyáltalán nem emlékszem, hogy mi ezeken a helyeken egyetlen
egyszer is találkoztunk volna egymással...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Amerikából hazaköltözve Pesten is sok érdekes emberrel találkozott:
Kavargattam kitűnő feketémet kedvenc presszómban, amikor hirtelen illatos ujjak fogták be mindkét szemem:
- Na, ki vagyok?
- Nem tudom, ki vagy szép ismeretlen. - Elengedett, megfordultam.
- Marietta - susogta a nő, és rövidlátón összehúzta a szemét.
Világosság gyulladt fejemben.
- Persze, Marietta!
Ezer éve nem láttam, de emlékeztem a történetére. Akkoriban Budapest legkedveltebb lokáljának táncosnője volt. A lokáltulajdonos mutatta be Mariettát egy gazdag külföldinek, aki lelkesen udvarolni kezdett a lánynak. Három hét múlva, távozása előtti reggel a férfi átadott a lánynak egy ötvenezer márkás csekket. Marietta kinyitotta rövidlátó, szép szemét, s valami számolócédulát látott maga előtt. Azt hitte, hogy az előző esti mulatság számláját mutogatja neki a férfi, hogy milyen sokba került a búcsúest. Azon nyomban összegyűrte és mérgesen eldobta a cetlit. A férfi elszégyellte magát. Ő ezt a csodát, ezt a gyönyörűséget holmi pénzzel akarta kifizetni. Talán még nem késő... Megvárta míg a lány felöltözködött, majd elvitte reggelizni, s így szólt hozzá:
- Drága kislány, legyen a feleségem!
Most pedig itt állt előttem.
- És aztán mi történt, Marietta? - kérdeztem. - Addig emlékszem, hogy a német üzletember elvett, és aztán eltűntél Pestről.
- A házasságom után hónapokig nem tudtam magamhoz térni a csodálkozástól, hiszen én a kapcsolatunkat csupán futó kalandnak gondoltam. Csak sokkal később, véletlenül tudtam meg a csekk történetét, amikor Hans elmesélte a barátjának, hogyan dobtam a szemétbe szeme láttára ötvenezer márkát. Egyébként van egy lányom. Húszéves, és olyan szép, mint én voltam az ő korában. Kedves, jó gyerek, csak egy baja van: erősen rövidlátó...
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
