|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | A világhírű bokszoló, Muhammed Ali visszatérése a ringbe nagy szenzáció volt. Emiatt egy csomó újságíró látogatta meg az edzőtáborban. Áhítattal lesték minden szavát. Közbe kávét szolgáltak fel. Ali fogta a sajátját, és a csésze aljába töltötte. A vendégek - kissé csodálkozva, de illő tisztelettel -, követték a példáját. Ali cukrot és tejet is tett hozzá. A riporterek ezt is utánozták. Utána a bokszoló lehajolt, és az egészet letette a földre. A macskának...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette. A művész önérzetét sértette az ostoba bírálat, s így válaszolt:
- Ne tessék elfelejteni, hogy mindkét apostol az égben van, és arcuk a szégyentől ég, mert látják
milyen rosszul kormányozzák az egyházat.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Szókratészt tartották az ókor legbölcsebb emberének. A sorsa azonban nem volt irigylésre méltó. Önként vállalt szegénysége egy házsártos feleséggel párosult, aki pokollá tette az életét. Amikor a mestert meglátogatták a barátai, Xantippe velük is elkezdett kiabálni, majd fogta az éjjeli edényt, és tartalmát Szókratész fejére borította. Most láthatjátok - fejtette ki a bölcs filozófus - hogy a mennydörgésre mindig záporeső következik.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | A festő már egy hete éhezik, egy vasa sincs. Elhatározza, hogy értékesíti egyik tájképét. A műkereskedő sokáig nézegeti az alkotást, majd azt mondja:
- Na jó, megveszem. Adok érte... hm... ötszáz forintot.
- Ötszáz forintot? - döbben meg a piktor. - De hiszen a vászon is többe került!
- Na igen, de akkor még nem volt összemázolva!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Mitől író az író?
Gádor Béla egy ízben a Rádió pagodájában ült egy sikeresnek éppen nem mondható szerző-társsal, akit annyira fellelkesített Gádornak egy al-dunai utazásról szóló remek, humorú írása, hogy maga is megtette ezt az utat. Az asztaltárs természetesen szóba hozta az utat, és némi keserűséggel így szólt Gádorhoz:
- Neked, Béla, vagy nagy szerencséd van, vagy valami különleges módszered, hogy olyan sok érdekes dolog történt veled az úton. Én ugyanis ugyanazt az utat tettem meg, és velem nem történt semmi.
Gádor így válaszolt:
- Elárulom neked a titkot, ha nem terjeszted. Hajolj közelebb, megsúgom.
A fiatalember várakozásteljesen hajolt Gádor felé, aki a fülébe suttogta:
- Velem sem történt semmi.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Móricz Zsigmondéknál a fiatal cselédlány csodálkozva látta, hogy gazdája napokon át az íróasztal mellett ül, és ír. Nagyon kíváncsi lett, mit csinál az úr, s egy napon megkérdezte:
- Mondja nagyságos úr, mit teszik írni itt minden hajnalban órákon át?
- Regényt írok, fiam - felelte Móricz.
- Regényt?
- Azt.
- Nohát az szerintem nagyon felesleges munka ám!
- Felesleges? Miért?
- Azért, mert két-három pengőért annyi regényt kap a nagyságos úr a könyvesboltban, amennyit akar.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz.
A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja. Amikor a gyerek befejezte az alkalmi koncertet, Menuhin azt mondta:
- Kérem, a gyerek úgy játszik, mint Arthur Rubinstein.
- De hisz Rubinstein nem tud hegedülni - csodálkozott a gyerek apja.
- Ezért hasonlítottam hozzá - felelte Menuhin.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Bánk Bán és társai 1213-ban összeesküdtek Gertrúd királyné ellen, János esztergomi érsekhez fordultak tanácsért, megöljék-e a királynét vagy sem. Az érsek írásos válasza így hangzott:
- "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind belegyeztek én nem ellenzem."
A válasz kétértelmű, aszerint, hogy a vesszőket, pontokat hová helyezzük el. Az érsek az írásjelek elhagyásával akarta biztosítani a székét, mind az összeesküvés sikeres, mind a sikertelen kimenetele esetére. A kétféle változat így fest:
1. "A királynét megölni nem kell. Félnetek jó lesz. Ha mind beleegyeztek, én nem. Ellenzem."
2. "A királynét megölni nem kell félnetek. Jó lesz. Ha mind beleegyeztek, én nem ellenzem."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Enrico Caruso, a legendásan szép hangú olasz tenorista hosszas hányattatás, és eredménytelen próbálkozás után a milánói Scala színpadán "futott be". Bemutatkozását tapsorkánok kísérték, áradozó dicshimnuszok követték, egy csapásra világhírű lett. Az ünneplések lecsillapultával Caru-sóban feltámadt a vágy, hogy szülővárosában, számtalan balsikere színhelyén, Nápolyban is megismerkedjenek kibontakozott tehetségével. Hamarosan módot is talált a nápolyi vendégszereplésre. Ámde ez alkalommal is bebizonyosodott a régi mondás igazsága: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Carusót pátriája igen hűvösen fogadta. A méltatlan bánásmód annyira elkeserítette a művészt, hogy bejelentett fellépéseit is lemondta, és sürgősen elutazott Ná-polyból. Távozásakor ezt mondta barátainak:
- Visszajövök még Nápolyba, mert az én drága szülővárosomat mindenekfölött szeretem. Azért térek vissza, hogy nápolyi makarónit ehessek. De istenúgyse, soha többé nem énekelek ebben a városban!
És ezt az úgynevezett "makaróni-esküt" holtáig megtartotta.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
