|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Liszt Ferenc igen önérzetes művész volt, s a zenét mindennél nagyobb szentségnek tartotta. Egy alkalommal a pétervári udvarban hangversenyezett. Az egyik zenedarab közepén Miklós cár hangosan beszélgetni kezdett a mellette ülő előkelőséggel. Liszt erre váratlanul abbahagyta a játékot, de olyan feltűnően, hogy maga a cár fordult oda hozzá:
- Mondja kedves Liszt, miért hagyta abba?
Liszt felállt a zongora mellől, udvariasan meghajolt, és azt mondta:
- Felség! Ha a cár beszél, mindenkinek el kell némulnia.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Az egyik erdélyi kisvárosban vándorszínészek adtak előadást. A gyér számú közönségnek tetszett a játék, a főszereplőt felállva tapsolták és éljenezték. Mire a színész csendet intett, és megszólalt:
- Önök azt kiabálják, hogy éljek. De mondják meg, hogy miből?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Egy neves politikus vacsorára hívta Jonathan Swiftet, a Gulliver utazásai zseniális alkotóját. Hogy különösen kívánatossá tegye a vacsorameghívást, azt mondta Swiftnek:
- Tessék, nézze meg az ételek és az italok listáját!
A nagy szatirikus író így válaszolt:
- Mylord, inkább a meghívottak listáját mutassa meg nekem!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Egy ismert lap főszerkesztője ránézett az előtte heverő kéziratokra, és így sóhajtott fel:
- Miért nem voltam főszerkesztő Ninivében, amikor még cserépre írtak az emberek? Akkor a
szemétkosárba dobott anyagból egy szép villát építhettem volna magamnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Teller Edétől, a hidrogénbomba atyjától származik ez az aforizma:
- A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | - A feleségem a fehérbort szereti, én a vöröset. - sóhajtott egyszer Erich Kästner. - Ezért mindketten rosét iszunk. Ezt egyikük sem szereti. Ilyen a kompromisszum.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | A Bibliában leírtakkal kapcsolatban már sok zavarba ejtő kérdést tettek fel a logikai alapon gondolkodók. Szent Ágostontól egyszer megkérdezték, hogy: "Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot?" Szegény nem tudott rá válaszolni, ezért ezzel a tréfával ütötte el a dolgot: "Elkészítette a poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | A ház úrnője megkéri vendégét, a híres pszichiátert, árulja el, miként tudja eldönteni, hogy az elébe kerülő ember normális-e, vagy sem.
- Semmi sem egyszerűbb, asszonyom. Felteszek neki egy olyan kérdést, amelynek a meg-válaszolása normális ember számára semmi gondot nem jelent. Például, mint ismeretes Cook kapitány három világkörüli úton vett részt, és egyik útján életét vesztette. Nos hányadikon?
Egy darabig eltűnődik ezen a ház úrnője, majd bosszús fintorral válaszolja:
- Sosem voltam erős történelemből.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | A lengyel származású világhírű karmesterhez, Leopold Stokowskihoz minden elhárító kísérlet ellenére befurakodott egy dúsgazdag nagyiparos felesége. Méghozzá nem is egyedül, hanem a divat és a kozmetika minden eszközével kiglancolt leányával.
- Maestro - kérlelte a dirigenst -, csak magában bízom. Hallgassa meg a leányomat, mindenki
azt mondja róla, hogy valóságos zongorazseni. Csak egy negyedórácskát szenteljen neki...
A negyedóra letelt - Stokowski örökkévalóságnak érezte. A leányka szép volt, gazdag, sőt fiatal volt - csak éppen zongorázni nem tudott. Stokowski kínosan dörzsölgette az állát.
- Asszonyom - szólt végül -, az ön kedves leánya nyilván igen jámbor lélek.
A mama csodálkozott.
- Jámbor...?
- Legalábbis a bemutatott darab előadása után annak kell tartanom, mert ami a legfeltűnőbb volt
játékában: zongorázás közben állandóan követte a Biblia tanítását...
- ???
- Ugyanis a jobb keze soha nem tudta, mit csinál a bal...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Ez az adoma az 1920-as évekből, a régi uram-bátyám világból származik. Ekkoriban Budapestet a "tegeződés fővárosának" nevezték. Rózsahegyi Kálmán sétált a pesti Duna-korzón. Egyszer csak hozzá csatlakozott egy úriember.
- Szervusz, Kálmán!
- Szervusz!
- Elkísérhetlek?
- Természetesen.
Most már együtt sétáltak. Kisvártatva szembe jött velük egy másik úr, és a kalapját megemelve köszönt:
- Szervusztok!
- Szervusz! - fogadta a köszönését Rózsahegyi.
A művész kísérője megkérdezte:
- Mondd, Kálmán bátyám! Nem tudod ki volt ez az úr, aki ilyen kedvesen köszönt?
Mire Kálmán bácsi rezignáltan:
- Hogy őszinte legyek fiam, én még azt sem tudom, hogy te ki vagy?
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
