|
|
|
|
|
| Kategória: | Anekdoták  | | Felvéve: | 2009-05-04 01:22:25 | | Megnézve: | 639 | | | | A vicc: | A lengyel származású világhírű karmesterhez, Leopold Stokowskihoz minden elhárító kísérlet ellenére befurakodott egy dúsgazdag nagyiparos felesége. Méghozzá nem is egyedül, hanem a divat és a kozmetika minden eszközével kiglancolt leányával.
- Maestro - kérlelte a dirigenst -, csak magában bízom. Hallgassa meg a leányomat, mindenki
azt mondja róla, hogy valóságos zongorazseni. Csak egy negyedórácskát szenteljen neki...
A negyedóra letelt - Stokowski örökkévalóságnak érezte. A leányka szép volt, gazdag, sőt fiatal volt - csak éppen zongorázni nem tudott. Stokowski kínosan dörzsölgette az állát.
- Asszonyom - szólt végül -, az ön kedves leánya nyilván igen jámbor lélek.
A mama csodálkozott.
- Jámbor...?
- Legalábbis a bemutatott darab előadása után annak kell tartanom, mert ami a legfeltűnőbb volt
játékában: zongorázás közben állandóan követte a Biblia tanítását...
- ???
- Ugyanis a jobb keze soha nem tudta, mit csinál a bal... | | | |
 küldés emailben
 del.icio.us
 Digg
 Reddit
| |
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Osztropoli Herschel olyan szerepet töltött be a zsidó legendákban, mint Till Eulenspiegel a német mondavilágban. A tréfacsináló zsidó góbé egy csodarabbinál szolgált, aki szent tanácsairól volt híres. Egy napon a rabbinak el kellett utaznia. A látogatók azonban tovább jöttek, és tanácsra vártak. Ezért Herschel fogta magát, és beült a rabbi helyére. Elsőként egy bigott vallásos zsidó érkezett. Mindjárt a lényegre tért, és szinte könyörgött neki:
- Rabbi! Közvetlenül a pokol tornácán voltam, kérlek szabj ki rám büntetést!
- Mi történt? - kérdezte kellő komolysággal Herschel.
- Elutaztam egy országos vásárra, és az éjszakát a közeli fogadóban töltöttem. Mivel már nem volt szabad szoba, meg kellett osztanom az ágyamat valakivel. A sötétben nem vettem észre, hogy egy szép, keresztény lány feküdt mellém. És ekkor tévedésből megérintettem a mellét.
- Mi történt azután?
- Elrohantam, és most itt vagyok.
- Nagy a te bűnöd! - szólt Herschel. - Nehéz büntetést kiszabni rád. Három napig csak szalmát
ehetsz.
Midőn a rabbi hazatért, és fülébe jutott a turpisság, felelősségre vonta Herschelt. Főleg azt nehezményezte, hogy miért szabott ki erre a vakbuzgó zsidóra ilyen ostoba büntetést?
- Rabbi! - felelte Herschel. - Ez a zsidó egy csinos fiatal lány mellett feküdt, és elszaladt onnét.
Ebből következtettem rá, hogy szamár. S ha szamár, akkor szalmát kell ennie.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Amikor a németek 1940-ben megszállták Párizst, Pablo Picassót, a nagy festőművészt beidézték a Gestapó parancsnokságára.
- Maga az a Picasso nevű antifasiszta piktor? - kérdezte a kihallgató tiszt.
- Igen valóban festőművész vagyok - felelte halkan Picasso.
Ekkor a tiszt elővett egy fotót, ami a Guernica - a spanyol polgárháború borzalmait, a fasiszta rombolást ábrázoló remekmű - reprodukciója volt. A náci tiszt rámutatott a képre:
- Ezt maga csinálta?
- Nem - rázta meg a fejért Picasso. - Ezt maguk csinálták.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Idősebb Andrássy Gyula gróf külügyminiszter korában is szoros barátságot tartott fenn Munkácsi Mihállyal. Bizonyos főúri körökben ezt rossz néven vették. Egy mágnás ismerőse egyszer szóvá is tette:
- Hogy barátkozhatsz te ezzel a volt asztalos inassal? Elvégre mégiscsak a monarchia külügy-minisztere vagy!
Andrássy élesen kérdezte:
- Mondd, kérlek, ki volt Michelangelo korában a külügyminiszter?
- Honnan tudnám?
- Na látod! Pedig azt még te is tudod, hogy ki volt Michelangelo.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki - eredménytelenül. Este, az előadáson sikerült is elrontania a nagyjelenetet. Előadás után így fakadt ki a művésznő:
- Mondja kérem, miért lett maga színész?
- Mert ellenállhatatlan vágat éreztem a világot jelentő deszkák iránt.
Mire Jászai komor királynői fenséggel válaszolt:
- Akkor miért nem lett asztalos?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Ruggiero Leoncavallo első nagy sikerét a Bajazzók bemutatójával aratta Milánóban, 1892-ben. Amikor az előadás megkezdése előtt felment a vezénylő pulpitusra, a nézőtérről éles sarkantyú-pengést hallott. Dühösen megfordult, s látta amint a földszint első sorában, nagy sarkantyúcsörömpöléssel mögéje telepszik egy lovastiszt. Leoncavallo nyelt egyet, visszafogta dühét, és udvariasan biccentett a tisztnek:
- Köszönöm, uram! Nagyon köszönöm!
- De mit, maestro? - kérdezte meglepetten a huszártiszt.
- Azt, uram - felelte most már kedélyesen Leoncavallo -, hogy csak a sarkantyúját kötötte fel a
premieremre, és a lovát nem hozta magával.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Egy tudományt kedvelő angol főúr látogatta meg downi otthonában Darwint. Mikor belépett a "híres ember" dolgozószobájába, elcsodálkozott a berendezés puritán egyszerűségén, amit nemcsak dísztelennek tartott, hanem szinte sivárnak is érzett.
- Úgy látom ön a hasznost elébe helyezi a kellemesnek - jegyezte meg finoman a lord.
- Mylord megállapítása helyes - bólintott Darwin. - Ugyanis én nem ismerek kellemesebbet,
mint azt, ami hasznos.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Ha egy diplomata azt mondja: igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja: nem, akkor az nem diplomata.
Ha egy úrinő azt mondja: nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja: talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja: igen, akkor az nem úrinő.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Hildesheimben Till Eulenspiegel felkereste a lókupecet, és kiválasztott egy lovat. Aztán megkérdezte az árát. Mikor meghallotta, hogy 24 dukátot kell fizetnie érte, így szólt:
- Barátom, egyezzünk meg: kifizetek 12 dukátot, a többivel adós maradok.
Ebben megegyeztek. Teltek a hetek, a hónapok, és mivel Till Eulenspiegel nem vitte el a pénzt, a lókupec kérdőre vonta, miért nem fizet. Meglepő választ kapott:
- Barátom, nem tartozom semmivel.
- Hogyan? - kérdezte meglepődve a kupec. - Hiszen csak 12 dukátot fizettél.
- Igen, de ne feledd, hogy abban egyeztünk meg: a többivel adós maradok!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Az egyik erdélyi kisvárosban vándorszínészek adtak előadást. A gyér számú közönségnek tetszett a játék, a főszereplőt felállva tapsolták és éljenezték. Mire a színész csendet intett, és megszólalt:
- Önök azt kiabálják, hogy éljek. De mondják meg, hogy miből?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
