|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) humoreszkek közül:
|
| 1. | Kategória: Humoreszkek | | Hosszú hajú ifjú megy az utcán. Egy galamb állandóan a feje körül röpköd. A fiú dühös lesz. Amikor a galamb ismét a feje közelébe kerül, felemeli a karját, és rákiált:
- Hess a francba!
A galamb elröppen, de ismét visszaszáll. A fiú újra rákiált:
- Hess a francba!
Arra jön egy nénike, és rászól a fiúra:
- Fiacskám, nem szabad így beszélni. Isten madara a galamb, ne gorombáskodj vele. Csak szépen finoman legyints a kezeddel, és mondd neki: Hess-hess madárka... Akkor is elmegy a francba.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Humoreszkek | | Nehéz az előítéletekkel szembeszállni:
Nagyon bosszantja a rendőröket, hogy állandóan bunkóknak nevezik őket, s elhatározzák, hogy valami különleges cselekedettel a maguk oldalára állítják a közvéleményt. Ezért megtanulnak a vízen járni. Amikor már egészen jól begyakorolják, rászállnak a Dunára, és elkezdenek masírozni rajta. Hatalmas nézősereg figyeli a vízen járó szakaszt. Egyszer csak az egyik néző bekiabál:
- Nézd a bunkók, még úszni sem tudnak!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Humoreszkek | | A professzort a felesége szép nyakkendővel lepi meg a házassági évfordulójukon.
- Nagyon kedves tőled - szól a professzor. - Légy szíves figyelmeztess, ha majd a te házassági évfordulód közeleg, hogy viszonozni tudjam.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Humoreszkek | | Ez az értesítés jelent meg egy nagy példányszámú hetilapban:
"Olvasóink elnézését kérjük, de egy időre fel kell függesztenünk a "Hogyan lehetünk egész-ségesek?" című rovatunkat, mert a rovat vezetője súlyosan megbetegedett.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Humoreszkek | | Az Úr nem elégszik meg az angyalaitól kapott értesülésekkel, és elhatározza, hogy maga jár utána a dolgoknak. Úgyis régen látta a Földet, ideje ismét ellátogatni az emberek közé. Először a washingtoni Fehér Ház felé tart, ahol egy lépcsőn üldögélő, gondokba merült emberel találkozik. Megszólítja, és hamarosan kiderül, hogy a férfi az USA elnöke.
- Hát miért búsulsz itt, fiam?
- Hogyne búsulnék Atyám, hiszen Kínának több a lakosa, a Szovjetuniónak nagyobb a területe, tőlük féltem a népemet.
- Ne félj semmit! Gondolj arra, hogy ti sokkal, de sokkal gazdagabbak vagytok, és azok is maradtok.
Az elnök láthatólag megvigasztalódik, az Úr pedig tovább vándorol. Felkeresi Pekinget. Az elnöki palota lépcsőjén szintén egy gondokba merült embert talál. Hamarosan kiderül, hogy ő a kínai elnök. Az Úr tőle is megkérdezi:
- Miért bánkódsz fiam? Hátha segíthetek!
- Ezen úgy sem tudsz. Az a gondom, hogy az USA gazdagabb, és a Szovjetuniónak nagyobb a területe, mint Kínáé. Tartok is tőlük.
- Ezért ugyan nem kell búsulnod, hiszen ti többen vagytok, mint a másik kettő együttvéve.
A kínai elnök is láthatólag megnyugszik, és az Úr folytatja vándorútját. A moszkvai Kreml lépcsőjén az előzőekhez hasonló jelenet fogadja, ott is az elnökkel van dolga. Újra csak megkérdi:
- Miért vagy olyan nagy gondban. Ti ugyan nem hisztek a létezésemben, de azért segíthetek?
- Hogyne lennék gondban, amikor az USA gazdagabb, Kína pedig népesebb a Szovjetuniónál.
- Hát ezért igazán nem kell búsulnod. A te hazád a legnagyobb a világon!
Az elnök láthatóan megnyugszik. Az Úr végül felkeresi hazánkat. A Parlament lépcsőjén itt is egy búslakodó férfi fogadja. Hamarosan kiderül, hogy ő az államelnök. Ez egyszer az Úr nem szól egy szót sem, letelepedik mellé, és azóta is együtt sírnak.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Humoreszkek | | Hadiárva az iskolai ünnepélyen:
- Pistike, hol halt meg a papád?
- Auschwitzban.
- Egy perces néma felállás Pistike papája emlékére!
- És mondd Pistike, hogy halt meg?
- Kiesett az őrtoronyból.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Humoreszkek | | Az uzsorás felkeresi adósát:
- Mikor fizetni már ki a tartozását?
(A szegény ember csak hallgat.)
- Úgy, szóval még a válasszal is adósom akar maradni?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Humoreszkek | | Ceausescu elvtárs több más állami vezetővel együtt a pápához ment látogatóba. A vatikáni Szent Péter templomban együtt járultak a szentatya elé. Mindenki illően köszöntötte, és tisztelettel körbeállták a trónusát. A pápa végig nézett a küldöttségen, és amint meglátta Ceausescu elvtársat felugrott, odament hozzá, és maga mellé ültetette. A mellette álló püspökök nem értették ennek a kivételes bánásmódnak az okát, ezért amikor véget ért az audiencia, a szentatya magyarázattal szolgált:
- Tudjátok Ceausescu elvtárs olyan, mint Jézus. Jászolban született, istállóban nevelkedett, és harmincmillió ember várja a mennybemenetelét.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Humoreszkek | | Ivan Ivanovicsot, az idős hivatalnokot behívják a pártbizottságra, hogy felelősségre vonják, amiért nem volt ott a múltkori párttaggyűlésen. Miközben a folyosón várakozik, áttelefonálnak az üzemi párttitkárnak, akitől megtudják, hogy az öregnek már korábban is volt két pártfegyelmije. Ezért ügyének tárgyalása előtt megkérdezik tőle, hogy miért kapta.
- Először azért kaptam pártfegyelmit, mert amikor meghallottam, hogy Sztálin elvtárs temetése egymillió rubelbe került, azt találtam mondani, hogy ennyi pénzből az egész központi bizottságot el lehetett volna temetni. Másodszor meg az történt, hogy hivatali szobám falán ki volt függesztve Lenin, Sztálin és Hruscsov képe, és amikor a pártitkár ezeket meglátta, kiadta az ukázt: "Azonnal vegye le innen azt a gazembert!" Én meg azt találtam kérdezni, hogy melyiket a három közül?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Humoreszkek | | A professzor magyaráz az egyetemen a hallgatóknak:
- Nos, kedves kollegák, az orvosi hivatásban nagyon fontos, az undor leküzdése, és a jó meg-figyelő¬képesség. Kérem, itt ez a pohár, teli vizelettel... Én most beledugom az ujjam, aztán lenyalom.
Ahogy mondja, úgy tesz.
- Most pedig kérem, fáradjanak ide szép sorjában, és csinálják maguk is utánam!
A hallgatók kényszeredetten és undorodva tejesítik a prof utasítását. A professzor pedig folytatja:
- No, barátaim az első próbát sikeresen teljesítették, s ezért elismerést érdemelnek. De a meg-figyelő¬képességük még nem az igazi. Én ugyanis a mutatóujjamat dugtam a pohárba, és a középső ujjamat nyaltam le.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
