|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) zsidó viccek közül:
|
| 1. | Kategória: Zsidó viccek | | Egy szegény zsidó jelentkezik Pakson templomszolgának, de nem veszik fel, mert nem tud írni. Bánatában kivándorol Amerikába. Beáll kereskedősegédnek, keményen dolgozik és szerényen él. Megtakarított pénzéből nyit egy üzletet, még keményebben dolgozik, újabb üzletet nyit, és szépen halad előre. Már elég szép vagyonra tesz szert, mikor egy újabb vállalkozáshoz bankkölcsönt vesz fel. A bankár kéri, hogy írja alá a szerződést, és ekkor derül ki, hogy bizony még mindig nem tud írni. A bankigazgató meglepődve kérdi:
- El tudja képzelni, mi lehetett volna magából, ha tud írni?
- Hálát adok Istennek, hogy nem tudok, különben most Pakson lennék samesz.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Zsidó viccek | | Egy szegény zsidó szeretne bejutni a gazdag Rotschild báróhoz "üzleti ajánlattal", de a bankár nem akarja fogadni.
- Már pedig fogadnia kell engem - mondja a ravasz kérelmező a titkárnőnek -, mert én vagyok az Isten sógora.
A titkárnő rohan a főnökhöz a nem mindennapi hírrel, majd visszajön és int, hogy szabad az út.
- Hogy érti azt - kérdezi a gazdag báró -, hogy maga az Isten sógora?
- Úgy, hogy a Grünnek két lánya volt, a Sára és a Rebeka. Szegény Sárát elvette az Isten, a
Rebekát meg én.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Zsidó viccek | | Egy gazdag és egy szegény zsidó egymás mellett térdelve imádkozik a Panaszfal előtt.
- Istenem! - kezdi az első. - Adj nekem 100 ezer dollárt, hogy vehessek egy kuvaiti olajkutat.
- Istenem! - mondja a másik. - Adj nekem egy kis pénzt, hogy kenyeret vehessek a családom-nak.
Kis idő múlva megszólal a gazdag zsidó:
- Tessék, adok én neked pénzt kenyérre, csak tűnj már el innen, hogy az Úr az én kérésemre
koncentrálhasson.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn beállít a Weisz textilnagykereskedésbe, és rengeteg árut vásárol, majd azt mondja a tulaj-do¬nosnak:
- Kérem becsomagolni és elküldeni a címemre... A számlát kilencven nap lejáratra tessék
kiállítani.
Látja, hogy Weisz úr nagyon bizalmatlan arcot vág, hát megkérdi:
- Mi a baj? Talán sok a kilencven nap?
- A kilencven nap nem sok, csak az a kilencven éjszaka...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn kikeresztelkedik, áttér a református hitre. Ismerősei azt kérdik, miért nem lett ő is katolikus? Mire Kohn:
- Mert köztük nagyon sok a zsidó.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Zsidó viccek | | Megy a dűlőúton a rabbi, utána a samesz. Az egyik parasztház udvarából előugrik egy nagy kutya, és rettentő ugatásba kezd. A szent életű felkapja a kaftánját, és inaszakadtából futásnak ered.
- Rabbi - próbálja nyugtatni a samesz. - Minek szaladunk előle? Hiszen azt írja a Talmud, hogy zsidó tudós embert nem illet az eb a fogaival.
- Az igaz - lihegi a rabbi cseppet sem lassítva. - És olvassák az ebek a Talmudot?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Zsidó viccek | | Két zsidó súlyos bűnt követett el. Miután mindketten megbánták, elmentek a rabbihoz, hogy szabjon ki rájuk büntetést. A rabbi meghallgatta őket, és így ítélt: Súlyos bűnt követtetek el, s ennek megfelelő lesz a vezeklés. Tegyetek borsót a cipőtökbe, és így járjatok benne egy hétig. A zsidó atyafiak hazamentek, és teljesítették a rabbi parancsát. Egy hét után összetalálkoztak az utcán. Az egyikük alig tudott járni, és nyögött kínjában, míg a másiknál nyoma sem látszott a fájdalomnak.
- Úgy látszik, te nem követted a rabbi parancsát - nyögte az első. - Te nem tettél borsót a
cipődbe?
- Dehogynem. Csak előtte megfőztem.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohnéknál a kopogtatásra a kis Ármin nyit ajtót.
- Árminka itthon van a papád?
- Nincs. Elment a templomba, a Jóistennel egyezkedni.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Zsidó viccek | | - Mondd Grün, stimmel amit mondnak, hogy a feleséged megszökött?
- Stimmel.
- És hogy a pénztárossal szökött meg?
- Stimmel.
- És a kassza?
- Nem stimmel.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Zsidó viccek | | Egy zsidók lakta faluban emberemlékezet óta az volt a szokás, hogy a temetések alkalmával min¬den megboldogult fölött búcsúbeszédet mondtak. Történt egyszer, hogy a "falurossza" erőszakos halált halt. Bitang, szélhámos, csaló, útonálló gazember volt. A község elöljárói közül senki sem akart vállalkozni ennek a megátalkodott bűnözőnek a dicséretére, amit legalább néhány szó erejéig illett volna megtenni a sír felett. Emiatt a holttest már két napja temetetlenül hevert a gyalulatlan deszkakoporsóban. Végül pénzjutalmat ígértek annak az embernek, aki hajlandó pár szót szólni a gazfickó temetésén. Másnap jelentkezett a rabbinál egy vízhordó.
- Vigyétek csak ki a temetőbe, én majd megpróbálok róla valami jót mondani.
Így kezdte a beszédet a nyitott sír fölött:
- Minek szaporítsuk a szót? Mindenki tudja, hogy ki volt az elhunyt. Gazember, útonálló, kerítő, zsebmetsző, megátalkodott bűnös. Ezek után azt kérdezhetitek, hogy mi az a jó, amit mondhatnék róla? Hát csak annyi, hogy két olyan fiúgyereket hagyott maga után, hogy mellettük ő egy szent életű cadiknak tűnik!
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
