|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) zsidó viccek közül:
|
| 1. | Kategória: Zsidó viccek | | Grün a kávéházban panaszkodik, hogy tönkrement, nem maradt semmije. Ül az asztalnál egy arisztokrata, hallgatja a sirámokat, majd megjegyzi:
- Na, azért szeretném én a maga pénzét.
- Én meg a méltóságos úr eszét - feleli Grün -, és akkor egyikünknek sem lenne semmije.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Zsidó viccek | | - Állítom neked, hogy a zsidó a világ legoptimálisabb népe.
- Miből gondolod?
- Mert már akkor levágnak belőle, amikor még azt sem tudják, hogy mekkora lesz.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Zsidó viccek | | Azt mondja a segédjének Grün:
- Figyeljen rám! Azt mondják, a Lebovics megbolondult. Utazzon le hozzá vidékre, és hajtsa be az adósságát, mielőtt elveszti a maradék eszét is.
A segéd elutazik. Másnap megkérdezi tőle Grün:
- Nos, mit intézett lent vidéken. Mi van Leboviccsal, tényleg megbolondult?
- Igen.
- Na, és fizetett?
- Nem, azért annyira nem bolondult meg.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Zsidó viccek | | Elpanaszolják a hívők a rabbinak, hogy a városkában egy fiatal zsidó éhen halt.
- Ez nem lehet - csattan fel a rabbi -, egy zsidó nem halhat éhen... Miért nem jött el hozzánk
alamizsnáért?
- Mert szégyellte.
- Na látjátok, mondtam én, hogy egy zsidó nem halhat éhen! Ő sem az éhségbe halt bele, hanem
a büszkeségbe.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Zsidó viccek | | - Hogy van a család, Weiss úr?
- Nem panaszkodom. Két lányom már elkelt, egyre van megrendelés, már csak egy maradt
raktáron.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Zsidó viccek | | Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja
jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és össze-csapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn azt mondja Grünnek:
- De jó, hogy látlak! Nagyon megszorultam. Nem adnál kölcsön tízezer forintot?
- Szívesen segítek, barátom! De mikor tudod megadni?
- Hát mit gondolsz, mi vagyok én? Próféta?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Zsidó viccek | | Bekopog a vigéc a szegény zsidóhoz, és bőröndöket ajánl neki.
- Minek az nekem?
- Hát, ha például utazik uraságod, ebbe rakhatja a ruháit.
- Jó vicc! És akkor üljek pucéran a pályaudvaron?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn hosszú üzleti útra indul. Előtte gyermekei lelkére köti, hogy jók legyenek, s időnként írjanak neki levelet. Alig megy el a papa, a gyerekek összevesznek azon, hogy ki aludjon a mama ágyá¬ban, a papa helyén.
- Az lesz a legjobb, ha egyik este a kis Dávidka alszik velem, a másik este pedig te Árminka. -
tesz igazságot a mama.
Ebben hamar megegyeznek. Pár nap múlva Kohn megkapja az első levelet hazulról:
"Mindnyájan jól vagyunk. A mama ágyában minden este más alszik. Csókol fiad: Áron."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Zsidó viccek | | Grün kivándorol Amerikába. Első dolga, hogy felkeresi régi barátját, Kohnt New York-ban. Kohn már öt éve él itt, biztosan ismeri a dörgést. Meg is találja, amint a Rotschild bankház tövében hot dogot árul.
- Te Kohn - kérdi tőle -, adnál nekem 200 dollárt kölcsön?
- Nem.
- Miért nem?
- Megállapodtam Rotschilddal. Ő nem árul hot dogot, én pedig nem adok kölcsön.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
