|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) zsidó viccek közül:
|
| 1. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn találkozik az utcán Grünnel:
- Nahát, hogy te milyen jól nézel ki! - csapja össze a kezét. - Esküszöm tíz évet nyugodtan
letagadhatnál. És ez az öltöny milyen jól áll neked...!
- Hagyd abba, Kohn! - mondja türelmetlenül Grün. - Azt mondd meg mennyi kell, és milyen
határidőre?
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn azt mondja legjobb barátjának Grünnek:
- Nincs mit szépíteni a dolgot, elég ronda a feleséged. Mondd hol volt a szemed, amikor elvetted?
- A hozományon csüngött.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Zsidó viccek | | Egy zsidók lakta faluban emberemlékezet óta az volt a szokás, hogy a temetések alkalmával min¬den megboldogult fölött búcsúbeszédet mondtak. Történt egyszer, hogy a "falurossza" erőszakos halált halt. Bitang, szélhámos, csaló, útonálló gazember volt. A község elöljárói közül senki sem akart vállalkozni ennek a megátalkodott bűnözőnek a dicséretére, amit legalább néhány szó erejéig illett volna megtenni a sír felett. Emiatt a holttest már két napja temetetlenül hevert a gyalulatlan deszkakoporsóban. Végül pénzjutalmat ígértek annak az embernek, aki hajlandó pár szót szólni a gazfickó temetésén. Másnap jelentkezett a rabbinál egy vízhordó.
- Vigyétek csak ki a temetőbe, én majd megpróbálok róla valami jót mondani.
Így kezdte a beszédet a nyitott sír fölött:
- Minek szaporítsuk a szót? Mindenki tudja, hogy ki volt az elhunyt. Gazember, útonálló, kerítő, zsebmetsző, megátalkodott bűnös. Ezek után azt kérdezhetitek, hogy mi az a jó, amit mondhatnék róla? Hát csak annyi, hogy két olyan fiúgyereket hagyott maga után, hogy mellettük ő egy szent életű cadiknak tűnik!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Zsidó viccek | | Kohn elmegy a rabbihoz:
- Szomorú vagyok rabbi, ezért jöttem el hozzád... Van egy szegény asszony, három gyerekkel.
Húszezer forintot kéne fizetnie vasárnapig, s ha nem fizet, a tulajdonos kiteszi...
- Ez rettenetes! Szegény asszony! - sóhajt a rabbi. - Tudod mit, gyűjtést rendezek a zsinagógában
a megmentésért. Ha minden hívem csak egy százast ad, máris rendbe jön minden.
- Köszönöm neked, rabbi.
- De mondd csak Kohn, rokonod neked ez az asszony?
- Nem, dehogyis!
- Akkor miért viseled ennyire a szíveden a sorsát?
- Mert én vagyok a lakás tulajdonosa.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Zsidó viccek | | A New York-i metrón ül egy néger, és héber nyelvű újságot olvas. Meglátja ezt Kohn, és odamegy hozzá:
- Maga szerencsétlen! Hát nem elég magának, hogy néger?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Zsidó viccek | | Elmegy a fiatalasszony a rabbihoz tanácsot kérni: mit tegyen, hogy ne essen teherbe. Az öreg pap azt tanácsolja, hogy igyon mindig egy pohár vizet.
- Óriási! - lelkendezik a fiatalasszony, hogy ez ilyen egyszerű. - Csak azt nem tudom még, hogy előtte vagy utána?
- Helyette.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Zsidó viccek | | A csőd szélén álló Grün boltjába belép egy vevő, és azt kérdezi:
- Van egy vég vászna?
- Vásznam nincs, de végem van...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Zsidó viccek | | Egy esendő zsidó felkeresi a rabbit. Gond ül a homlokán, szomorúság az arcán, és bűnbánat a szemében.
- Rabbi! - kezdi már a küszöbről. - Milyen büntetést ró ki rám? Evés előtt nem mostam kezet.
- És miért nem?
- Mert szégyelltem magam. Ugyanis egy keresztény étteremben ebédeltem!?
- Bűnös lélek! Hogy vetemedhettél arra, hogy nem kóser ételeket vettél magadhoz?
- Rabbi, nem tehettem mást. Az egész városban jom kippur böjtje volt, és minden zsidó éterem
zárva tartott!?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Zsidó viccek | | Ravasz megoldás:
Kohn áttér a református hitre, majd alig egy évvel később katolizál.
- És miért nem lettél rögtön katolikus? - kérdik a barátai.
- Mert így ha megkérdik tőlem, hogy mi voltam az előző vallásom szerint, azt mondhatom, hogy
református...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Zsidó viccek | | A tudós rabbi folyton csak a könyveket bújja, nem kis bánatára mutatós és élni vágyó feleségének.
- Jaj, bárcsak én is könyv lehetnék - sóhajt fel az asszony -, hogy egyszer már belém
feled¬keznél...
- Nem bánom - feleli a rabbi -, de kalendárium légy, hogy minden évben másikat vehessek.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
