|
|
|
|
|
Anekdoták
|
| 91. | Kategória: Anekdoták | | Ki a borvirágot szereti, rossz ivó nem lehet!
 küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 92. | Kategória: Anekdoták | | Kiplingtől, a világhírű angol írótól egy táraságban megkérdezték, hogy szerinte kik kormá-nyozzák a világot: a férfiak vagy a nők?
- Természetesen a férfiak - felelte hamiskás mosollyal az író. - De ki kell kérniük a feleségük
hozzájárulását.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 93. | Kategória: Anekdoták | | Királyhegyi Pál a német fasizmus után kénytelen volt a bolsevik diktatúrába is belekóstolni. Meghurcolták, majd lakását, ingóságait elkobozva kitelepítették. Amikor befolyásos barátai segít-ségével végre visszaköltözhetett Pestre, lakást nem kapott. Egy hetedik kerület pincehelyiségben húzta meg magát. Ismerőseitől szerzett néhány kopott bútort. Egy ócska székkel, egy vasággyal és egy szúette éjjeliszekrénnyel rendezte be új otthonát. Világításként egyetlen csupasz izzó lógott lefelé a helyiség mennyezetén. Egyik este hazavitt egy táncosnőt, s az együtt töltött éjszaka után reggel megkérdezte tőle:
- Mondd szeretsz?
- Persze - felelte a lány.
- És akkor is szeretnél, ha szegény lennék?
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 94. | Kategória: Anekdoták | | Királyhegyi Pál sikeres újságíró lehetett volna itthon is, de ő érettségi után elindult Amerikába szerencsét próbálni. Ott elismert forgatókönyvíró és gagman vált belőle. Emellett létrehozott egy magyar nyelvű újságot, melyben többnyire saját cikkei jelentek meg. Ezek valóságos gyöngy-szemek voltak, mivel világhírességekről szóltak, és olyan dolgokat írt róluk, amelyek sehol máshol nem jelentek meg. Közülük legemlékezetesebb a Lindbergh-el készített interjúja, és a Greta Garbóról szóló anekdotája:
William Seiter, a tehetséges, fiatal svéd filmrendező beleszeretett egy Gustavson nevű csinos fodrászlányba. Ez még nem lett volna baj. A fiatalok vidáman éltek, amikor egy napon jelentkezett Hollywood, és a rendezőt szerződési ajánlattal lepte meg. Hollywood akkoriban, a húszas évek végén virágzott, és gondolni sem lehetett arra, hogy egy fiatal rendező visszautasítson egy amerikai lehetőséget, ami pénzt, sikert, világhírt jelentett. Seiter azonban nem akarta elhagyni szerelmét, és az mondta az ügynöknek, aki a szerződést intézte, hogy van egy tehetséges, szép, fiatal színésznő: egy bizonyos Gustavson kisasszony, jó lenne, ha őt is leszerződtetné a gyár. Az ügynök kijelentette, hogy erről szó sem lehet, neki csak arra van felhatalmazása, hogy szerződtesse Seitert
- Mennyi lenne a fizetésem? - érdeklődött a rendező.
- Heti hétszázötven dollár.
- Legyen ötszáz, és a többit adják oda ennek a Gustavson kisasszonynak.
- Annak semmi akadálya. Akár az egész hétszázötvenet is megkaphatja a kisasszony, ha önnek úgy tetszik.
Így került ki Seiter és vele együtt Gustavson, vagy ahogy ma ismerik: Greta Garbo Hollywoodba. A gyár nem bízott Greta Garbóban, és az első filmjét így hirdették a mozik: "A következő héten vegyél egy chance-ot a mi filmszínházunkban. Nálunk már eddig is sok szép és jó filmet láthattál. Mindig előre bejelentettük, ki a film sztárja, ki rendezte, kik a szereplők. Most nem szólunk semmit. Gyere el a moziba, és nézd meg ezt a filmet, aminek nem áruljuk el a főszereplőjét sem.
Az ismeretlen főszereplő Greta Garbo volt, de óvatosságból szerepelt a filmben egy iszonyú erejű földrengés is, mert a főnökök arra gondoltak, hogyha a sztár nem fog tetszeni a közönségnek, a földrengésre biztosan befizetnek. Csak később derült ki, hogy kidobott pénz volt a földrengés meg az árvíz, mert Garbo szebb, izgalmasabb volt, mint a rengő föld, az összedőlt házak, és az árvízben fuldokló emberek. Garbo hamarosan úgy meghódította a közönséget, hogy már a Greta sem kellett, elég volt a Garbo, és a nép ostromolta a filmszínházakat. Néhány év múlva Seiter váratlanul meghalt szívbajban, de Garbónak akkor már nem volt szüksége támaszra. Boldog volt az a rendező, aki rendezhette Garbót, és a filmgyár csak ekkor tudta meg, milyen remek üzletet csinált azzal, hogy leszerződtette Seitert, és kegyelemből, de ingyen Gustavson kisasszonyt is.
Seiter halála után még a szívós és találékony hollywoodi pletyka sem tudta összehozni Garbo nevét senki mással. Egyedül élt, azt is mondhatnám, hogy örömtelenül. Férfira rá sem nézett, pedig lett volna választék és jelentkező is bőven. Greta Garbo karrierje töretlenül emelkedett a csúcsokra. Hamarosan ő lett Amerika és az egész világ első számú kedvence, minden filmje világsiker volt. Már nem kellett földrengés a filmjeihez, ő maga volt a földrengés. Hihetetlen, de így igaz, nem voltak barátai, csak rajongói. Nem engedett közel magához senkit, sem férfit, sem nőt. Magányos ember volt, nem akart vagy nem tudott senkinek a társaságában felmelegedni. A legtöbb kollégája, munkatársa feje fölé nézett, nem látta meg őket, egy meleg, közvetlen szót nem váltott senkivel. Sikerei csúcsán visszavonult. Soha nem mutatkozott nyilvános helyen, nem lépett fel, nem óhajtott szerepelni. Semmilyen pletyka nem kerengett róla, semmilyen botránnyal nem hozták összefüggésbe a nevét. Csak magának élt, és bár számtalanszor hívták vissza a filmhez, soha, semmilyen szerepet nem vállalt. Újra Gustavson kisasszony lett belőle.
Egy anekdota azonban fennmaradt róla: Van az amerikai stúdiókban egy szokás. Amikor egy-egy film elkészül, az igazi, látványos, reklámhadjárattal meghirdetett premier előtt van egy "preview", vagyis előzetes bemutatása a filmnek. Ez annyit jelent, hogy a frissen elkészült filmet leviszik vidékre, valamelyik kis moziba, és minden bejelentés nélkül, a meghirdetett műsoron kívül bemutatják a közönségnek. Ennek az előzetesnek az a célja, hogy lássák az emberek reakcióját, és a tapasztaltak alapján esetleg még az utolsó pillanatban is javítanak a kész filmen. Megérkeztünk másfél órányira Hollywoodtól egy kis faluba. Itt mutatták be a Ninotschká-t, az új Garbo-filmet, amelyet úgy hirdettek, hogy Garbo laughs (Garbo nevet), amire nem volt példa az korábbi filmjeiben. Magánéletében a színésznő egyáltalán nem úgy öltözködött, ahogyan a sztárok szoktak. Divatjamúlt, kényelmes, nagy cipőben járt, slafrokszerű esetlen ruhában, és kabát helyett valami malaclopó köpenyt hordott. Egyáltalában nem törődött a divattal. Mindannyian izgatottak voltunk. Nekem különösen szívügyem volt ez a film, mert szövegkönyvét barátom, Lengyel Menyhért írta, Garbóról nem is beszélve. Alig vártuk, hogy vége legyen a rendes műsornak, mert csak ezután kezdték el vetíteni a Ninotschká-t. Elindult végre a Garbo-film, ő maga is izgatott volt, fészkelődött a helyén, és gyakran felugrott az izgalmasabb részeknél. Ilyenkor magas termetével eltakarta az egész vásznat. A negyedik felugrásnál az egyik ideges néző dühösen kiabálta oda Garbónak:
- Maradjon már nyugton, ne ugráljon folyton, nem azért jöttünk ide, hogy magát lássuk!
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 95. | Kategória: Anekdoták | | Korunk áldása, az elektromos energia felfedezése és használatba vétele nem ment könnyen. Amikor Michael Faraday az angol pénzügyminiszternél kilincselt az elektromosság bevezetése, elterjesztése érdekében, minden érve süket fülekre talált. Hiába bizonygatta a villamos energia életünk minden területére kiható előnyeit, azt hogy minőségi ugrást fog létrehozni civilizációnk fejlődésben, nem sikerült meggyőznie a pénzügyi finanszírozás legfőbb letéteményesét. Végső érvként bevetette, hogy: "Egy napon uram adót is vethet ki rá." Ez hatott. Felnyílt az utolsó sorompó is az elektromosság hódító útja előtt.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 96. | Kategória: Anekdoták | | Köztudott, hogy minden politikai karrier mögött egy asszony áll a háttérben:
Hillary és Bill Clinton sétakocsikázásra indulnak, s útközben megállnak tankolni. Hillary kiszáll a kocsiból, összecsókolózik a kutassal, és hosszan elbeszélget vele tankolás közben. Amikor visszaül, Clinton megkérdezi tőle, hogy honnan ismeri a kutast.
- Tudod, még jóval azelőtt hogy megismertelek, jártam vele egy ideig.
- Nagy szerencséd van, hogy nem alakult komolyabban a dolog, mert akkor most egy
benzinkutas felesége lennél.
- Nagy tévedés! - feleli Hillary. - Mert akkor most ez a kutas lenne az Egyesült Államok
elnöke.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 97. | Kategória: Anekdoták | | Lajos, Bajorország fejedelme országa legvitézebb embereit választotta a testőrségébe. Jelent-kezett nála négy harcos, és kérték felvételüket ebbe a válogatott csapatba. Vitézségük bizonyságul sebhelyeiket mutogatták, melyek egész testüket beborították.
- Elhiszem, hogy vitézek vagytok - mondta fejedelem -, de inkább szeretném magam körül látni azokat katonákat, akiktől e sebeket kaptátok, mert ők nálatok is vitézebbek.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 98. | Kategória: Anekdoták | | Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnöke friss primőr dinnyét látott egy belvárosi zöldségbolt kirakatában. Bement, és megkérdezte az árát.
- Öt pengő... korai újdonság.
- Na, ennyit én nem adok egy dinnyéért - morogta a bankvezér, és elsietett.
Bent a bankban már várt rá Kiss József, a költő, aki felemelt pausálét kért a lapjának. Lánczy először nem akart adni, de amikor a költő a hihetetlen megélhetési nehézségeket taglalta, végül felemelte a pausálét. Ezután még hosszan dolgozott az íróasztalánál, majd elindult haza. Útközben eszébe jutott, hogy mégis csak megveszi azt a dinnyét, és betért az üzletbe.
- Végtelenül sajnálom - mondta a tulajdonos -, de már eladtuk!
- Ugyan, ki az ördög vesz meg egy ötpengős dinnyét? - kérdezte méltatlankodva a bankvezér.
A kereskedő készséggel elárulta:
- Kiss József úr, a költő...
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 99. | Kategória: Anekdoták | | Liszt Ferenc igen önérzetes művész volt, s a zenét mindennél nagyobb szentségnek tartotta. Egy alkalommal a pétervári udvarban hangversenyezett. Az egyik zenedarab közepén Miklós cár hangosan beszélgetni kezdett a mellette ülő előkelőséggel. Liszt erre váratlanul abbahagyta a játékot, de olyan feltűnően, hogy maga a cár fordult oda hozzá:
- Mondja kedves Liszt, miért hagyta abba?
Liszt felállt a zongora mellől, udvariasan meghajolt, és azt mondta:
- Felség! Ha a cár beszél, mindenkinek el kell némulnia.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 100. | Kategória: Anekdoták | | Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelők sűrűn lengették feléjük kalapjukat:
- Kínos dolog ez a nagy népszerűség - panaszkodott Goethe -, mindenki köszön nekem...
- Kár ezen bosszankodni - nyugtatta meg Beethoven. - Lehet, hogy nekem köszönnek.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 101. | Kategória: Anekdoták | | Makláry János egyszer meglátogatta kollegáját hétvégi tanyáján, de nem mert belépni a kapun, mert bent egy hatalmas kutya vicsorgott rá fenyegetően.
- Gyere csak nyugodtan - szólt ki a gazda.
- De itt ez a nagy kutya...
- Nem kell félned tőle, ki van herélve...
- Nem is attól félek, hogy megizél, hanem hogy megharap.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 102. | Kategória: Anekdoták | | Mátyás király egy szép napon kilovagolt a Dunakanyarba az udvarában lebzselő főurakkal. Az uralkodó gyönyörködött a szép tavaszi virágokban, s csodálta a selyemfelhőket fenn az égen. Hallgatta a pacsirták énekét, de az urak nem törődtek a természet szépségeivel. Egyre csak hízelegtek a királynak; birtokra, zsíros állásra fájt a foguk. Az egyik három falut akart, a másik erdőt, a harmadik meg kincstárnok szeretett volna lenni. Amint rótták a mezőt, Mátyás megpillantott egy öreg parasztot, aki éppen a kis földjét szántotta. Közelebb érve megismerte egyik katonáját, aki Hunyadi János vezérlete alatt a híres fekete seregben szolgált. Emlékezett csavaros eszére, bohókás csínytevéseire. Megszólította az öreg tréfacsinálót:
- Na jó öreg, mondd meg nékem: messzi van-e még a messzi?
- Hát felséges királyom, már csak az ökör szarváig - felelte a derék jobbágy.
- Hát aztán mennyi most a harminckettő?
- Bizony már csak tizenkettő.
- De azért még most is meg tudnál fejni három vén bakkecskét?
- Meg biz? én, felséges uram.
A király nevetve ment odább. Mikor aztán visszaértek a visegrádi várba, Mátyás király ezt mondta a három főúrnak:
- No jeles urak, ha azt akarjátok, hogy kívánságaitokat teljesítsem, fejtsétek meg az öreg parasztnak feltett három kérdésem, és a feleletek értelmét. Amíg ezt nem találjátok ki, látni sem akarlak benneteket.
A három főúr hiába törte a fejét, csak nem tudták megfejteni a talányos kérdések és válaszok titkát. Ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik az öreg jobbágyot, és kifaggatják. Így is történt. Másnap suttyomban elmentek hozzá, és kérlelték, hogy ugyan árulja már el az első kérdés, és a rá adott válasz értelmét.
- Megfejtem én, de csak száz aranyért, - válaszolt az öreg.
Nem volt mit tenni, a kapzsi urak fizettek.
- Hát nagyságos uraim, amíg fiatal voltam, az volt a "messzi" a meddig elláttam a szemeimmel.
Most hogy megöregedtem, már csak az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig van a messzi.
- Hát a másik kérdésre mi a válasz?
- Megmondom én azt is, de ennek már kétszáz arany az ára.
A főurak nagyon húzódoztak, de aztán csak leolvasták neki azt is.
- Az bizony azt jelenti, hogy valamikor harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van
meg belőle.
Következett a harmadik kérdés és felelet, amit az öreg már csak háromszáz aranyért volt hajlandó elárulni. A főurak elszörnyülködtek, de némi tanakodás után végül mégis csak leszámlálták az öreg kérges tenyerébe a háromszáz aranyat. A jobbágy zsebre tette a pénzes zacskót, aztán kárörvendő mosollyal így szólt:
- Hát biz nagyságos uraim, úgy fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy most kegyelmeteket
megfejtem.
A választ hallva a három főúr igen csak savanyu ábrázattal távozott. Szégyellték magukat, hogy a király így csúffá tette őket. Nem is mentek többé hozzá kunyerálni.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 103. | Kategória: Anekdoták | | Megütött a guta egy angol főnemest, aki rettenetesen szenvedett. Nemsokára jelentették, hogy érkezett egy orvos, aki nagyszerű orvosságot ígért gutaütés ellen. A beteg megkérdezte:
- Gyalog jött vagy kocsin?
- Gyalog - jelentették a háziak.
- Akkor dobjátok ki, mert szélhámos. Ha ugyanis komoly orvossága volna gutaütés ellen, már
régen hatlovas hintón járna.
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 104. | Kategória: Anekdoták | | Meissen környékén volt egy bencés kolostor, melynek apátja időnként ellenőrizte a környék apácakolostorait. Az egyik zárdában jelentést tettek neki egy fiatal apácáról, aki a kolostor írnoká-val szégyenbe keveredett. Az apát kérdéseire az apáca beismerő vallomást tett. A kíváncsi apát azonban nem érte be ezzel, hanem a részletekről kezdett el érdeklődni.
- Bent járt a férfi a celládban?
- Igen - hangzott a válasz.
- Melletted feküdt az ágyban?
- Igen.
- Meztelen volt?
- Igen.
- Te is meztelen voltál?
- Igen.
Az apát tetőtől talpig végigmérte a lányt, aztán sóhajtott egyet.
- Nos, ki ne tette volna meg?
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
| | 105. | Kategória: Anekdoták | | Mikor Bánk Bán és társai 1213-ban összeesküdtek Gertrúd királyné ellen, János esztergomi érsekhez fordultak tanácsért, megöljék-e a királynét vagy sem. Az érsek írásos válasza így hangzott:
- "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind belegyeztek én nem ellenzem."
A válasz kétértelmű, aszerint, hogy a vesszőket, pontokat hová helyezzük el. Az érsek az írásjelek elhagyásával akarta biztosítani a székét, mind az összeesküvés sikeres, mind a sikertelen kimenetele esetére. A kétféle változat így fest:
1. "A királynét megölni nem kell. Félnetek jó lesz. Ha mind beleegyeztek, én nem. Ellenzem."
2. "A királynét megölni nem kell félnetek. Jó lesz. Ha mind beleegyeztek, én nem ellenzem."
küldés e-mailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
